Ha valaki egy héttel ezelőtt azt mondja, hogy ilyet fogok csinálni. Nos... kiröhögöm. Az álmaimban voltak kalandjaink Joshsal, de én sose verekedtem még komolyan. Úgy tippelem ez fájdalmas lesz. Hát... jól tippeltem. Időt nem pazarolva akkora gyomrost kaptam, hogy csillagokat láttam. Ekkor hirtelen felkapott és a földhöz vágott. Az összes levegő kiszaladt a tüdőmből. Rám vetette magát, én meg mozdulni is alig bírtam. De azért sikerült leküzdenem magamról. Gyorsan kiszabadultam és arrébb rohantam. Mire ő természetesen utánam vetette magát. Megragadta a karom és visszarántott. De most nem a földre vágott, hanem a falhoz. Esküszöm a mögöttem lévő falból lejöttek darabok. Én térdre rogytam. Hát ez így nem lesz hosszú küzdelem. Valamit tennem kell. De nem hiszem, hogy képes vagyok bármire is. Még levegőt venni is alig van erőm. Ez piszkosul fog sajogni később. Már ha lesz később.
- Tudod, én megmondtam. - állt fölém önelégült mosollyal a képén. Alig tudtam rá emelni a tekintetem. Még arra sem volt erőm. Ez nem meglepő. De meg kellett tennem. Nem engedhettem meg neki azt az előnyt. - szóval... feladod? Vagy üsselek ki? - jó kérdés. Ha feladom, elbukom a könyvet és a családom becsületét. Ha kiütnek is ez történik, de az talán nem ennyire megalázó. A harc már tartott vagy húsz perce. Húsz perc kínszenvedés. Felnéztem Mattyékre. Kétségbevoltak esve. De nem az esetleges bukásom miatt, hanem az egészségem miatt. - Tudod, szerintem úgy kellett a szüleidnek! Két idióta. Meg sem lepődtem, amikor mondták, hogy halottak. Azon viszont igen, hogy te élsz. - mondta. Hirtelen elpattant bennem valami. Az adrenalin szintem szerintem magasabbra már nem is szökhetett volna. Ilyet nem mondhat! Ők nincsenek itt, hogy megvédjék a tiszteletüket. De én igen. A maradék erőmet összegyűjtve feltápászkodtam, ami bevallom kínszenvedés volt. De nem olyan nehéz, mint gondoltam. Ebben persze sokat segített az adrenalin túltengésem. Angelina ezen egy kicsit meglepődött, de persze ez hamar eltűnt az arcáról. - Látom, te a nehezebb utat választod legalább. - mondta.
- Oh, bizony ám! - válaszoltam dühösen. Eddigre sikerült valahogyan újra összeszednem magam. Az egész adrenalin egy pontba összpontosult, majd kirobbant. Hirtelen hatalmas szélvihar lett a teremben. Mindenkinek leesett az álla. Még Angelinának is. Én pedig kezdtem egyre erősebbnek érezni magamat. Hihetetlenül jó érzés volt használni az erőmet. Ahogy a szélvihar erősödött úgy én is. Biztos, hogy a sok földhöz vágás, amit kaptam, érződni fog később, de most új erőre tettem szert. Kezdtem érezni, hogy már nem én irányítok, hanem a düh. A vihar hirtelen abba maradt, majd megállítottam Angelina kezét a levegőben, ami közben előtte az arcom felé süvített. Most csak ott volt megmerevedve a semmiben. Hirtelen megemeltem - ezt mind úgy, hogy én csak álltam és a levegőre koncentráltam, az végezte helyettem a munkát - és nekivágtam a falnak. Olyan erővel, hogy egy kis horpadás is lett rajta. A nő még mindig eszméleténél volt. De már a földön feküdt. Hasonló helyzetben, mint én ezelőtt. Odasétáltam hozzá. - Tudod, könnyű azokat sértegetni, akik már nincsenek köztünk, hogy megvédjék magukat. - ezek voltak az utolsó szavaim, amiket hozzá idéztem, mielőtt még nekikentem volna az üvegfalnak, ami mögött a többiek álltak és nagy döbbenten bámultak minket. Szorosan hozzányomtam az egész testét. Miközben ezt üvöltöttem Christophernek: - Ennyit a világ legjobb harcosáról! Most pedig kérem a könyvemet! - ezzel elengedtem a levegő szorításából, hogy a földre eshessen. Nem volt magasan ahhoz, hogy meghaljon vagy, hogy eltörjön valamije, de ahhoz igen, hogy eszméletét veszítse. Ezzel a párbajnak vége volt. Nyertem. Angelina ott feküdt eszméletlenül. Hirtelen pár öltönyös fickó rontott be, hogy elcipelje. Nem sokkal utána beléptek a többiek is. Matty azonnal odarohant hozzám és megölelt. És ezt suttogta:
- Minden rendben? Jól vagy?
- Ezt még tőlem kérdezed? - válaszoltam gúnyosan. Még mindig túltengett bennem az adrenalin.
- Szép munka! Puth hozd a könyvet! - szólt Christopher. Ezzel egy öltönyös fickó lépett be egy öreg vékony könyvvel a kezében és odaadta nekem.
- Hát, kösz. Remélem azért a te nagy harcosod nem sérült meg súlyosan. - most már simán tegeztem. Megmutattam mit tudok. Már tartott tőlem. De igazából magamat is megleptem, hogy mire vagyok képes. És ezzel a könyvvel még több mindent tanulhatok.
- Remélem, találkozunk még! - szólt még oda Christopher.
- Nos, Christopher a remény hal meg utoljára. - válaszoltam neki miközben elindultunk a kocsinkhoz.
- Ez kemény menet volt. Esküszöm ott a közepénél azt hittem mindennek vége, de aztán te... és akkor puff... - nos, úgy látszik Tyler feldobódott ettől. Bár én is. Matty kicsit aggódó tekintete lehorgasztott:
- Aj, ne már! Valld be, hogy csak azért, mert tegnap sikerült falhoz vágnom egy poharat, már fékezhetetlen lettem! - őt idéztem. Ezen elmosolyodott.
- Tudod, kiszámíthatatlanabb vagy, mint gondoltam. - ezzel oldalba bökött.Beültünk a kocsiba és már úton is voltunk. Hat óra volt. A bál félnyolckor kezdődik. Szóval sietnünk kell. Gyorsan kiraktuk Tylert az üzletüknél. Én még elbúcsúztam tőle, mert mi már nem találkozunk az indulásom előtt. A szállodába Mattyvel negyednyolcra értünk vissza. Matty is, meg én is gyors elrohantunk lezuhanyozni meg átöltözni. A könyvet bedobtam a táskámba, majd később megnézem. Miután lezuhanyoztam felvettem a ruhát, meg a cipőt, amit tegnap vettünk Mattyvel. A hajamat gyorsan kivasaltam. Háromnegyedre kész is voltam. Matty épp most kopogott. Adam valószínűleg már a bálon van. Mi kicsit késünk Mattyvel, de ez van.
- Hű... fantasztikusan nézel ki! - mondta.
- Köszi. - vigyorogtam rá. Ő is nagyon jól nézett ki. Az öltönyben csak még szexibb volt, mint amúgy. Elég vonzónak találom. Elég! Te Josht szereted! De vajon tényleg? Még sosem láttam a baleseten kívül élőben. Nem is tudom, milyen lehet élőben. De ellentétben Matty... őt tényleg ismerem. Nagyon jól nézhettünk ki együtt. Sokan megbámultak minket irigykedve. Bevallom nagyon élveztem a helyzetet. Még jó, hogy megismertem Mattyt, mert különösebben nem lett volna kivel társalognom. Nem tudtam volna. Mindenki franciául hadovált. Voltak, akik odajöttek hozzánk beszélgetni, de csak Matty beszélt. Én azt sem tudtam eszik-e vagy isszák. Mire ki tudtunk szabadulni Matty így szólt:
- Gondolom nagyon élvezted az iménti társalgásokat.
- Hát kifejezetten. - vetettem rá egy széles vigyort. Hirtelen még egy valaki lépett oda hozzánk... George Altmann.
- Áh, Miss Greytown. - kicsit leesett az állam, de nem mondom, hogy nem számítottam rá, csak már elfelejtettem.
- George. Örülök, hogy látom. - hazudtam. Matty biccentett neki.
- Látom egészen összemelegedtél Mattyvel. - kacsintott. Oh, de hiányzott már a sok kacsintás... már el is felejtettem, hogy milyen.
- Hát, ha már egyszer egymásba botlottunk. - válaszolta Matty.
- És hogy tetszik Párizs? Ez lett életed megújulásának a helyszíne?
- Igen. Mondhatjuk azt is. Összegezve: nem unatkoztam az elmúlt pár napban. - adtam a választ.
KAMU SEDANG MEMBACA
Hidden World {Befejezett}
FantasiMi lenne, ha létezne egy Rejtett Világ beépülve az általunk ismertbe? A négy főelem mindenki számára ismert. Tűz, víz, föld és a levegő. A négy ember, akik ezeket irányítani tudják, a leghatalmasabbak a világon. Mindkettőn. Selena Greytown egy kics...