Hidden World {Befejezett}

huszonhét

Az idõ iszonyatosan vánszorgott. Az ágyamon ültem és csak bámultam ki a

fejembõl. Fogalmam sincs, hogy fogom még ezt bírni évszázadokig.

Örültem, hogy Romeo nem próbált meg velem beszélni. De mondjuk õ érez mindent,

amit én. Remek. Még egy valaki, akinek tönkre teszem az életét. Már ha az övét

annak lehet nevezni.

Megpróbálok aludni, de csak forgolódok. Inkább kimegyek inni valamit. Mondjuk egy

jó erõs kávét. Már délután egy van. Az egész házban nincs senki. Vajon hol lehet

Romeo? Mindegy majd jön.

A forró kávémmal a kezemben leülök a kanapéra. Puha, kényelmes krémszínû

kanapé.

Az edzés valamikor négy vagy öt körül kezdõdik. Még fogalmam sincs, hogy mit

kellene csinálnom. Elmenjek e rá mit mondjak majd Tomnak? Akkor teljesen úgy

gondoltam, hogy jól döntök azzal, hogy megcsókolom. De ezek után az a nagy baj,

hogy fogalmam sincs, hogy mit csinálok. Talán hagynom kellene mindent egy kis

idõre. És a harcra koncentrálni.

A tegnap esti beszélgetés ellenére Barbarosszal az még mindig változatlan, hogy

tovább akarok lépni ezen a Joshos dolgon. Annyit sikerült ezzel elérnie, hogy most

jelenpillanatban senkitõl sem akarok semmit. Majd egy kicsit késõbb.

Szépen, lassan felöltözök abba a ruhámba, amiben harcolni szoktam. Abba a fekete

összeállításba, ami úgy tetszik. Ez mostmár hozzám nõtt.

Szépen, lassan összefogom a hajamat. Hullámos, de egy laza lófarkat kötök. A

tükörben nézegetve, talán nem is áll olyan rosszul, mint gondoltam.

Szépen, lassan kivonszolom magam az elõtérbe, ahol majd nagy tömegre számítok,

de helyette nincs ott senki. Hát jó.

Szépen, lassan átsétálok az ebédlõbe. Meglepetésemre itt is alig vannak. A mi

asztalunknál senki sem ül. Kiveszek valami fánk félét.

Szépen, lassan elkezdek enni. Úgy érzem magam, mint egy robot. Vajon mostmár

örökre így lesz? Mindent szépen, lassan fogok megcsinálni. Elõre eltervezem.

- Hali. Jól eltûntél tegnap este! – huppan le mellém Matty. Túl jó kedve van. Gyanús.

Remek. Mostmár a barátaimmal is így fogok viselkedni?

- Szia. Ja. – csak ennyit válaszoltam.

- Na, mi van? Mesélj!

- Semmi. Mindegy. Fáradt vagyok. – miután kimondtam leesett, hogy rossz kifogás.

- Ahha. Te fáradt vagy - tudom, hogy nem hitte el. Mert nem is igaz. Én nem tudok

fáradt lenni többet. Viszont hasonlóan érzem magam. Mint egy felmosórongy. De

tudom, hogy ez nem fáradtság.

- Csak csak hagyjuk Matty. Oké? – próbáltam meg lerázni.

- Hát oké. Akkor együnk. – az én tányéromon szomorúan nézett ki ez az egy darab