három

242 14 0
                                        

A folyosó persze már teli volt diákokkal. Nagy nehezen átverekedtem magam a nagy tömegen és elértem végre a szekrényemhez. Kinyitottam és legnagyobb meglepetésemre benne volt a kedvenc könyvsorozatom harmadik része, amit egész szünetben kerestem otthon. Úgy döntöttem újra elolvasom az egész trilógiát, de csak a második részig jutottam, mert ugyebár, mint az kiderült itt volt mindvégig a folytatás. Nos, úgy döntöttem kihagyom az első órámat. Történelem lenne Mr. Stevenssel, de végig alussza az egészet, és az órai anyagot otthon kell kidolgoznunk, így hát mi is végig alszunk órán. Most komolyan, ezért nem fölösleges bemenni? Inkább beülök a női mosdó leghátsó fülkéjébe, már nagyon jól berendezkedtem oda. Ezt nem is használja senki, mivel nem lett felújítva, de egyesek azért nem mennek még csak a közelébe se, mert szerintük ott halt meg egy bizonyos Elena nevű lány még ötven évvel ezelőtt. Hát nekem mindegy. Ártani már úgyse árthat az a bizonyos Elena. Fogtam a cuccaim, nagy részüket bepakoltam a szekrényembe, ami kellett meg a táskámba. Elindultam hát, hogy kiolvassam Az éhezők viadala trilógia harmadik részét. Újra. Szépen elhelyezkedtem és neki kezdtem. Csöngőre már majdnem a felénél tartottam. Elhatároztam, hogy a holnapi első órámat is így tölteném el. Inkább, minthogy kémia dolgozatot írasson velem az a némber Mrs. Maryn, esküszöm, az a nő nagyon nem kedvel engem. Hát, én se őt. Épp nyitottam volna az ajtót, mikor meghallottam a tükör előtt tollászkodó Ashley és csatlósai beszélgetését. Nem szerettem hallgatózni, de hát ez van. Ki menni nem akartam, nehogy csak egy pillanatra is rájuk kelljen néznem. És valljuk be, nem rajongtam értük, ezért nem volt olyan gond, ha hallgatózom, nemde?
- Hallottatok az új fiúról, nem? - Kérdezte Ashley. Nem tudom az ikrek mit csinálhattak, mert válasz nem érkezett, de a lány folytatta, így hát gondolom bólogattak vagy valami ilyesmit. - Holnap érkezik majd, ahogy belekukkantottam az aktájába mikor Mr. Munro a holnap esti mérkőzés szurkoló bemutatójáról kérdezgetett. Ultra dögös. Tuti rámozdulok, szerintem ez a srác még a kis Sellykének is tetszene - gondolom, ez lennék én - Na, menjünk hosszú még a nap, és a csapatot is össze kell hívni kettőre.
Ezzel ki is sziporkáztak a mosdóból, én meg végre előjöttem. Új fiú? Jön hozzánk egy új gyerek? ... Hát elképzelhető, hogy ez engem nem érdekel... A nap további részét halál unalmasan töltöttem. Leckét írtam szünetben, elolvastam az aznapi anyagot, hogy azért tisztába legyek vele. Mikor Dan kiszúrt már rohant is hozzám. Felugrott mellém a padra és nézte mit csinálok. Nagyon szeretett rajzolni, meg is mutatta legújabb rajzát, amin... én voltam. Ez egy kicsit váratlanul ért, de örültem neki. Ugyan ki ne örült volna? Megköszöntem és ekkor Cat érkezett meg. Széles mosollyal az arcán.
- Hali. Na, mit csináltál Sel a szünetben? Próbáltalak elérni, de ki voltál kapcsolva. - kérdezte, de semmi számonkérés nem volt a hangjában, inkább szomorúság.
- Aludtam. - ami igaz is volt. De nem azért aludtam, mert ki akartam pihenni magam, ugyanis ez lehetetlen, már vagy nyolc éve nem aludtam egy rendeset. Inkább azért csináltam ezt egész szünetben, hogy láthassam Josht. Danék semmit sem tudtak az egészről, Joshról, a sebekről, a rémálmokról. A suli vánszorogva, de eltelt. Siettem is haza. Adam már otthon volt, rendelt valami kaját, mert a főzés az ő előnyei közé se tartozott, de nekem se, bár így is jobb voltam benne.
- Szia Selena, mi volt ma?
- Hello. Semmi különös. Szokás szerint unalom...
- Akkor örülök, hogy kicsit feldobhatom. Nem rég szóltak, hogy Melinda, lebetegedett és nincs, ki átvegye a helyét a holnaputáni útra. És, én arra gondoltam, nem e lenne kedved velem jönni? Párizsba megyünk.
- Ugratsz? Mért nem ezzel kezdted? Már csomagolnék is, ha kell. Szerdán megyünk?
- Reméltem is! És igen, szerdán. Örülök, hogy jössz, kell egy kis kikapcsolódás és még időm is lesz veled a városnézésre!
- Nagyon örülök, hogy elmehetek innen egy kis időre. Köszönöm. - tényleg nagyon boldog voltam, elképesztő, nemsokára már Párizsban leszek, sehol a suli. Kaja után bementem a szobámba, megírtam a leckéket, aztán filmet néztem. Mire vége lett már nagyon álmos lettem. Elmentem lefürdeni. Visszaérve gyorsan az ágyba huppantam és már aludtam is.

Hidden World {Befejezett}Stories to obsess over. Discover now