Hidden World {Befejezett}

huszonhat

-Hahó! – hadonászott Matty az arcom elõtt a kezével. – Figyelsz te rám

egyáltalán? – persze, hogy nem figyeltem rá. Az elõbbi felismerésem elég durván

vágott belém. Pedig ez volt a valószínûbb esély, de most, hogy már a válasz is tiszta

rá rosszul lettem. Tudom, hogy túl kell tennem magam Joshon. Nélküle kell

leélnem a több száz évemet de kész. Le kell zárnom!

Ünnepélyesen megfogadom, hogy mostmár teljesen arra törekszem, hogy túl tegyem

magam rajta. Vannak más pasik is a földön. És mostmár nem vagyunk Joshsal

egymásnak rendelve de ez tényleg bonyolult, hisz hogy lehet, hogy akkor én még

mindig szeretem? Van ez az elsõ szerelmes duma, de ez akkor is más

- Öö igen figyelek, persze. De mit is mondtál az elõbb, ne haragudj! – válaszoltam.

- Nagyon Hát épp azt ecseteltem, hogy mennyire örülök, hogy éppségben

megúsztad a dolgot. Öhm nincs kedv

- Meghoztam az italokat! – robbant be közénk Tom, ezzel félbeszakítva Mattyt.

- Köszi. – vettem el az egyik poharat. Nem sûrûn iszok, de most nagy szükségem

van az alkoholra.

- Megyünk táncolni? – kérdezte Tom. Válaszul csak bólintottam és leraktam az üres

poharat az asztalra.

- Majd beszélünk. – mosolyogtam Mattyre.

Út közben elvettem még egy pohár valamit és gyorsan azt is behúztam. Majd

mégegyet. Sajnos a harmadiknál már Tom kikapta a kezembõl.

- Hé!

- Szerintem elég lesz Selena! Ennyire azért nem vagyok rossz a táncban. –

vigyorgott hülyén. – Na jó, mi a baj? Visszamennél Mattyhez? Vagy szeretnél

egyedül lenni? Nem udom mi van veled, de amikor visszaértél még minden rendben

volt, tehát nem ott történt. De miután kimentél a megbeszélés után a terembõl hát

más lettél. De most ez egyre rosszabb. – sajnos igaza van. Vadásznak híven

nagyon jó megfigyelõ, én pedig nem is erõlködtem, hogy ne látszódjon meg rajtam.

De vajon, ha ezt õ így levágta, aki még a fejembe sem lát bele, akkor Romeo? Lehet

teljesen fölösleges volt azt hazudnom neki, hgoy minden rendben, de ez mostmárm

indegy.

- Nem akarok vissza menni Mattyhez. És most fõképp nem akarok egyedül lenni. –

attól félek, ha egyedül lennék valami olyat tennék, ami örökre megváltoztat. Most

nem szabad ebben az állapotban ilyeneken agyalnom. Különben is most az új

célomon kell dolgozzak. Tovább kell lépnem. Beráncigáltam Tomot a táncparkettre. –

Szóval azt mondod, nem táncolsz olyan rosszul? – kérdeztem.

Nem is tudom meddig táncoltunk. Hol lassú, hol gyors. Én is meglepõdtem

magamon, régebben sose lettem volna képes így feloldódni. Ennek mondjuk lehet