Hidden World {Befejezett}

húsz

Megfogta az álamat és felhajtotta, majd hosszasan, szenvedélyesen megcsókolt.

Az érintésétõl mindig elolvadok, de most valami egészen mást is éreztem. Ez az

érzés annyira intenzív volt, az egész testemben bizsergést éreztem. Még közelebb

húztam magamhoz, pedig már ennél közelebb nem is lehetne. Josh felkapott és

felültetett a pultra, de még mindig smároltunk. De egyre intenzívebben, hevesebben,

forróbban. Elkezdte kigombolni az ingemet. Pillanatok alatt végzett vele, majd

ledobta valahova a földre, aztán felkapott és elkezdett a hálószoba felé cipelni. A

kajába csak épphogy belekezdett, úgyhogy nem foglalkoztunk vele. A sütõ nem volt

bekapcsolva, meg semmi ilyesmi, szóval nem volt probléma.

Benyitott és becsukta az ajtót. Lerakott az ágyra majd levette a pólóját és rám hajolt.

Folytattuk tovább a csókot. Már teljesen rajtam feküdt. Kezdett egyre több ruha

lekerülni rólunk. Egy gatya, egy melltartó ez az a pillanat. És én készen állok rá.

Nem is lehetne tökéletesebb a hely. Nem is lehetne tökéletesebb a személy. Végül

nem maradt egy ruha sem rajtunk. A testünk teljesen egybeolvadt. Mint amikor két

félbõl egy egész lesz. Amikor azt mondták, hogy õ a másik felem, még nem értettem

teljesen, hogy mirõl van szó. Most már értem. Sokan mondják, hogy az elsõ nem lesz

a legjobb, de szerintem, ha nem ez a legjobb, akkor melyik lesz az? Még ennél is

jobb? Elképesztõbb?

Utána csak fekszünk az ágyban, betakarózva, Josh hátulról átölel. Még mindig a

csillagokban járok és nem is jövök le onnan egyhamar. Josh a nyakamat csókolgatja,

majd a karomat, simogat végül így merülök álomba.

Miután legközelebb felébredek Josh nincs már az ágyban. Egy pillanatra elkap a

rémület, de utána megérzem a friss gyros illatát. Aztán egyszer csak benyit egy

tálcával a kezében és odaadja, majd leül mellém az ágyra. Rajta csak egy

alsónadrág van. Én gyors felveszem a pólóját. Nem bánja. Aztán csak ülünk ott az

ágyban. Õ szorosan hozzám bújik és átölel, közben a hátunkat nekitámasztjuk az

ágy háttámlájának. Én pedig eszek. Meglepõ módon a kaja isteni és most nem csak

azért, mert még mindig a csillagokban járok, hanem mert, tényleg nagyon jó!

- Ez fantasztikus! Meddig akartad még rejtegetni, hogy ilyen jól fõzöl?! – mondtam.

Erre elmosolyodott.

Kicsit fura volt, hogy én itt kajálok õ meg nem. De mondta, hogy evett pár falatot

belõle neki annyi elég volt. A vámpírok nem esznek emberi kaját, de Josh kivétel,

mert neki emberi érzései is vannak.

- El tudod hinni, hogy párhete még csak Josh voltam az újfiú? – kérdezte nevetve.

Ettõl nekem is mosolyognom kellett. Miután megettem félrerakta a tálcát és még ott

feküdtünk egymás karjaiban. Nem akartam, hogy vége legyen. Istenem mit meg nem