Hidden World {Befejezett}

huszonhárom

A szoba ahol álltam egyszerû volt. Képek lógtak a falakon, a kandallóban égett a

tûz, az asztalon meg volt terítve és az ablak elõtt egy õsz fazon állt egy régi könyvvel

a kezében.

- Elõször is, lenne egy kérdésem, ez most a menny vagy a pokol? – kérdeztem.

Furcsa érzésem volt, mintha nem is lennék itt, de mégis. Hasonló, mint, amikor

álmodik valaki, érzi, hogy nincs ott testileg de a lelke valahogy ott van. Bár nálam az,

hogy testileg legyek bárhol önszántamból, már teljesen lehetetlen. De most akkor mi

vagyok? Szellem? És akkor hol van Josh? Sose hittem ezekben a túlvilági izékben,

de valljuk be, nemrég még abban sem hittem, hogy léteznek vámpírok vagy akár

vérfarkasok. De valahogy akkor sem így képzeltem el a halált.

- Egyik sem, mégis mindkettõ. – kaptam a választ az idõs férfitõl. Mást nem is

mondott. Becsukta a könyvet majd odébb lépett. Egy kék ruha volt rajta, olyasmi,

mint amiket olyan varázslók viselnek a müzlis dobozokon. – Esetleg nem vagy éhes?

– kérdezte.

- Éhes? De hát meghaltam - ez tök hülyeség. Nem tudtam, hogy a halottaknak

enniük kell

- A vámpírok is meghaltak, mégis kell enniük. De te nem vagy halott, vagyis hát nem

teljesen. – hogy mi?

- Mi az, hogy nem haltam meg? De hát a méreg elérte a szívemet, éreztem, hogy

meghalok. Vagy még mindig az ágyban fekszem várva a halált és ez is csak egy

álom? – mondtam.

- Egyik sem, mégis mindkettõ. – kezdem unni, hogy ezt szajkózza.

- Mit ért ezalatt? Hogy lehet valami mégis de mégse? – kérdeztem.

- Tökéletes kérdés Selena. De szerintem kezdjük a legelején. A nevem Delenim,

hívhatsz varázslónak vagy, aminek szeretnél, de nekem is van képességem, olyan,

ami senki másnak sincs, még elõdöm sem volt, mert én vagyok a legelsõ. Mint ahogy

rajtad sem, rajtam se fog az idõ, vagyis addig élek, amíg akarok. De az én erõm,

nem olyan, mint a tietek. Én is képes vagyok varázslásra, csak kicsit másképp. Én

látom mások jövõjét, jelenjét illetve múltját. Változtatni is tudok rajta. Hogy is

mondjam, ti az ilyeneket hívjátok a mai filmekben varázslóknak. Én távol élek,

valójában senki sem tudja, hogy hol és csak kevés embernek adatik meg találkoznia

velem. Ez is csak akkor történik meg, ha én akarom. – csend következett. Vártam,

hogy folytassa, de nem tette, így én mondtam valamit:

- De ennek mi köze van hozzám és mi az, hogy halott vagyok meg mégsem?

- Te egy nagyon különleges lány vagy és pótolhatatlan. Eredetileg az én dolgom

lenne pártatlannak lenni ebben a háborúban, de azóta rengeteg dolog történt és

valamiért hozzátok húz a szívem. Nem könnyû megmondani, hogy ki gonosz és ki