Hidden World {Befejezett}

huszonkettő

Reggel egyikünk sem említette az álomban elhangzottakat, sem az álmot. Semmi

nem történt Matty és köztem, de mégis lelkiismeret furdalásom van Josh miatt. Talán

mert élveztem? Mert jól szórakoztam Mattyvel? Végül is tényleg nem történt semmi

olyan.

Felöltöztünk. A ruha iszonyat szexin állt rajtam. Ment a fekete hajamhoz. Azt nem

vasaltam ki meg semmi ilyesmi. Meghagytam hullámosan. Az út során nem hiszem,

hogy lenne bármi ilyesmire is lehetõségem.

Eltettem a karómat és Matty adott egy plusz kést is, amit én elég soknak éreztem, de

szerinte még ez is kevés. Állítólag Anthonynél több lesz. Bár Mattynél sincs sokkal

több, mint nálam. A késemet a jobb cipõm szárába rejtettem. Pont belefért és nem is

zavart, viszont szükség esetén bármikor ki tudom rántani. Bár remélem,

zökkenõmentesen eljutunk a célunkig.

Matty az ablakon távozott, én pedig kiosontam a bejárati ajtón. A szobámat kulcsra

zártam. A levegõrõl szóló könyvet betettük Matty táskájába. Azt mondták nekem nem

kell táska.

Anthony felvett minket egy menõ kocsival. Matty ült elõre mellé, én meg hátra. Bár

nekem mindegy volt. Legalább nem fordul rám annyi figyelem. Akik hátra ülnek,

azokkal sose foglalkoznak olyan sokat.

Egész úton senki nem szólt semmit, szóval teljesen fölösleges volt az iménti

elméletem.

Anthonyn tényleg szinte ugyan olyan ruha volt, mint Mattyn, csakhogy õ ijesztõbben

nézett ki benne a srácnál.

- Na, sikerült köztetek rendezni a dolgokat? – kérdezte Anthony, amíg a repülõtéren

várakoztunk, hogy megkezdhessük a beszállást.

Látta mindkettõnk tekintetén, hogy ez egy elég kínos kérdés, mert így folytatta: - Nem

akarok bele avatkozni meg semmi, de nekünk most egy csapatként kell dolgoznunk.

Itt most a túlélés a tét. – Mattyvel egymásra néztük, majd válaszul csak bólogattunk.

Szétnéztem a reptéren és megakadt a szemem valamin

- És mégis, hogy gondoltátok az átjutást azokon? – mutatok a reptéren elhelyezett

ellenõrzõ kapura. Ezek azok, ahol átnéznek minket a biztonsági õrök és át kell

mennünk valami kapun, a táskánkat meg szintén átnézik. Száz százalék, hogy nem

jutunk át ezekkel a fegyverekkel.

- Hát, itt jössz te a képbe. Egy eldugottabb helyen odaadjuk neked a táskáinkból és

magunkról a fegyvereket, majd te láthatatlanná válasz velük és egyszerûen csak

megkerülöd az ellenõrzõ kaput. És ott – mutatott egy ajtóra a kapu túloldalán – bent

találkozunk, ahol mindent visszapakolunk. – hát persze, végül is logikus. De, ha ezt

most így meglehet oldani, akkor mért nem megyünk máskor is repülõvel? Mielõtt

feltehettem volna a kérdést Anthony megválaszolta: