Hidden World {Befejezett}

tizenöt

Josh mintha felismerte volna a nevet elképedt.
- Szia! Hála az égnek. Én meg már azt hittem valami gond van. - szólt bele a srác.
- Gond, mi gond lenne? - kérdeztem. Tényleg nem értettem minek hív... hacsak nem ő...
- Csak mert itt állok az ajtóban és nyomom a csengőt mióta, de nem nyitod ki, pedig érzem, hogy bent vagy... és, hogy más is van ott. - ez sokkolt, ő itt?
- Te? Mit csinálsz itt? - de most tényleg, nem hittem volna, hogy ilyen hamar találkozunk. Josh nagyon fura fejet vágott. Nem tudom, hogy ez most mire volt a reakció. A telefonbeszélgetést nem hallhatta.
- Nem megmondtam, hogy hamarabb látsz, mint gondolnád? Hiányoztál. De azért beengedhetnél, mert kicsit hülyén érzem magam, hogy itt ácsorgok, majd elmesélek mindent. - Josh arca majdnem mondhatni lángolt. Olyan, mintha féltékeny lenne... de várjunk, mi van?
- Ö, oké... mindjárt... - ezzel leraktam. Gyorsan kibújtam Josh alól, de ő nem mozdult továbbra is ott feküdt. - Őt most be kell engednem. Egy... barát. Párizsban ism...
- Tudom ki az. - vágott a szavamba szomorúan. - fölösleges kitalálnod valamit.
- Mi? De hát tényleg Párizsból ismerem... meg... várjunk, mi az, hogy tudod?
- Szerintem erre most nem érünk rá. Hisz be kell engedned! - utánzott engem. Gyorsan elkezdtük visszavenni a cuccainkat.
- Erre még választ akarok kapni! De valami használhatót! - ekkor jutott eszembe - Hisz te még az előző kérdésemre sem válaszoltál, hogy honnan tudsz ennyi mindent! Jézusom. Ez az egész csak azért volt, hogy eltereld a figyelmemet? Hogy én mekkora egy... - odalépett elém és mélyen a szemembe nézett:
- Sajnálom, az nem figyelemelterelés volt, ezt csak rég meg kellett volna tennem, és tovább már nem tudtam tartani magam. De... én... nem adok válaszokat... és az a srác... neki sem kellene. Ki kéne ebből maradnod! - most ugyanott tartunk, mint az álombeli Joshsal... ekkor valami leesett.
- Te vagy az! - ezen eléggé meglepődött. Nem is kérdeztem, állítottam. Ekkor megint megszólalt a csengő. Ezt nem hiszem el!
- Sajnálom. - ezzel egy csókot nyomott a homlokomra, majd hirtelen eltűnt. Nem tudom, hogy csinálta. A csengő hangja rántott vissza a gondolataimból. Gyorsan odarohantam, majd kirántottam az ajtót.
- Ne haragudj! Csak nekem... izé... el kellett intéznem valamit. Gyere be!
- Semmi gond. Csak azt hittem már, hogy valami bajod történt! De látom minden rendben. Én egy közeli hotelban vettem ki egy szobát. George eléggé kiakadt rám, hogy felvilágosítottalak. Aztán közöltem vele, hogy egyenlő felek vagyunk, és jogom volt hozzá. Nekem ő nem parancsolgathat. Majd fogtam a cuccaimat és leléptem. - leültünk az asztalhoz és megkínáltam pizzával. Ő sem kért. De inni ittunk.
- Szóval akkor nem azért jöttél, mert hiányoztam? - ugrattam.
- Oh, nem azért jöttem el Georgetól, de azért jöttem ide! Amúgy, hova tűnt az illető, akivel voltál?
- Ő... elment. Viszont te meddig leszel Los Angelesben?
- Hát, szerintem sokáig. A sulidba nem tudok beiratkozni, de délután, ha ráérsz, lóghatunk együtt.
- Valójában sok szabadidőm van. - válaszoltam. Jó sokáig elbeszélgettünk még, amikor már olyan tíz körül járhatott Matty közölte, hogy indul, hagy engem pihenni. Kikísértem és elköszöntünk, majd elment. Megbeszéltük, hogy holnap délután felhívom, és akkor összefutunk és kielemezzük a könyvet.Elmentem letusolni. Végig a Joshsal történtek jártak a fejemben. Mi lett volna, ha Matty nem zavar be? Mi... mi lefekszünk egymással? Én még sosem csináltam. De akkor és ott úgy éreztem ő az, akivel megteszem. És ami az után történt, hogy félbeszakítottak minket? Ha igaz a gyanúm... Holnap mindenféleképpen beszélek vele. Reggel úgy is találkozunk. Lefeküdtem gyorsan aludni és el is aludtam. Nem álmodtam. Persze ezt én intéztem így, de ezt már beállítottam, hogy így legyen. Érdekes lenne, ha minden este ezzel kéne foglalkoznom. Persze az más, ha mondjuk, én külön akarok álmodni. Reggel sietnem kellett a készülődéssel, mert késésben voltam. Egy fekete bőrcicanadrágot vettem fel, egy testhezálló fekete vékonypántos trikóval és egy sötétkék blézerrel, egy hasonlóan kék magas sarkúval. A diri azt mondta, hogy ki kell öltözni.Gyorsan leértem a sulihoz, de így is csak negyed kilencre értem ide. De Josh sehol. Hívtam, de nem vette fel. Vártam még tíz percet, majd bementem az igazgatóiba.
- Jó reggelt! Nem látta Josht? - kérdeztem. Mr Munro nagyon meglepődött.
- Szia! Nektek nem úton kéne lennetek? Itt nincs! - ekkor megszólalt a telefonja. Tisztán hallottam a beszélgetést a jobb hallásomnak köszönhetően. Egy férfi szólt bele, aki Seanként mutatkozott be és azt állítja, hogy ő a nagybátyja Joshnak. Bejelentette, hogy a fiú kiiratkozik az iskolából, mert elköltöznek. Majd elköszönt.
- Hát, ez remek! Nem jár többet ide.
- Hogy mi?
- Ennyi. A verseny lefújva. Menj haza! Cserébe ez egy szabadnapod lesz. Majd én igazolom. - ezzel szomorúan elköszöntem, majd kimentem. El, haza. Otthon miután leültem az asztalhoz, csak bámultam magam elé. Hogy tehette ezt? A tegnapi után. Biztos vagyok benne, hogy az elköltözés nem véletlen. Vagy lehet, el sem mennek... mért csinálja ezt? Mért rúg belém még egyet? Így már meg sem tudjuk beszélni... kivéve, ha alszik. Ez az! Megkeresem álmában! Megnéztem. Most nem alszik. Végül is délelőtt van, de egy próbát megért. Felhívtam Mattyt. Azt mondta menjek el a szállodájába. Megadta a címet. Mikor odaértem szóltam a portásnak, hogy kit keresek, majd ő felengedett. Bekopogtam az ajtón.
- Szia. - felderült az arca, hogy lát. De amikor látta mennyire pocsékul vagyok, eltűnt a vigyor az arcáról. - Valami gond van?
- Hello, mindegy. Pocsék napom volt. Még verseny sem volt, mert akivel mentem volna, úgy döntött ma reggel kiiratkozik a suliból. - bementem. A szoba elég nagy volt. Volt konyha, fürdőszoba, wc, nappali, és hálószoba. Valójában, mint egy kisebb lakosztály, csak nem olyan fényűző, mint Párizsban. Leültem a kanapéra. Kettő volt egymással szemben, köztük egy asztal. Ő leült velem szemben:
- De nem ez a fő oka, hogy szomorú vagy, igaz? - válaszul csak megráztam a fejemet. - Na, látom, nem szeretnél róla beszélni, pedig nekem tényleg mindent elmondhatsz! De, ha nem, hát nem. Mit tudtál meg a könyvből? - elővettem, majd véletlenszerűen kinyitottam:
- Nem sokat. Az erőről csak annyit ír, hogy bármire képes vagyok vele, amit el tudok képzelni.
- És te ezért csalódott vagy? - kérdezte döbbenten.
- Nem! Persze, hogy nem! Csak egyszerűbb lett volna, ha ennél kicsivel több útmutatót adnak. Már eldöntöttem, hogy csinálok egy listát, de még nem volt időm. Te ismered ezek közül valamelyik nyelvet? - odaadtam neki a könyvet, hogy lapozzon bele. Arról a másik valakiről direkt nem tettem említést. Nem találom fontosnak. Úgy sem hiszem, hogy lesz bármi közünk egymáshoz, ha ez a valaki tényleg létezik. Meg, hát eléggé meg is feledkeztem a dologról.
- Nem. Sajnálom. De nem hiszem el, hogy majdnem az egész könyvet másféle nyelveken kellett írni. Tudom, ez egy nagyon régi könyv, de akkor is! Most hiába verekedtél össze azzal a némberrel! - jó, azért volt egy kis haszna. Nem is kicsi! - Tényleg, mi van az oldaladdal, nem is fájt ugye? - tényleg nem. El is felejtettem. Pedig az elején elég sokat csapódtam a falnak, padlónak. Nem volt kellemes. De, Matty ezt úgy kérdezte, mintha tudná a választ.
- Nem, mért?
- Mert kicsit utána néztem én is néhány dolognak. És ez valószínű azért van, mert amikor olyan szintű erőnek adtad át magad, az meggyógyított. Nem értem, hogy hogyan lehetséges ez, de ez történt. És, van már valami előrelépésed, vagy egyáltalán nem is értél rá erre?
- Hát, láthatatlanná tudok válni. - böktem ki halál természetesen.
- Azt meg hogyan... végül is. Bármit, amit el tudsz képzelni. Megmutatod?
- Rendben, de csak, ha felgyújtasz nekem valamit! - erre elnevette magát. - Most komolyan Matty, még nem láttalak használni az erődet. - egy bólintással egyezett bele, majd pár másodperccel később az asztalon lévő virágok a vázában kigyulladtak, majd ilyen gyorsan hamuvá is lettek. - Hű, ez nagyon állat! - tényleg az volt. Az érzés, hogy ilyen erővel rendelkezel...
- Ne izélj! Azért a levegőhöz képest ez semmi. Na, mutasd, mit tudsz! - ezt még csak egyszer csináltam meg, remélem azért sikerül. Nem akarok beégni. Pár másodpercig koncentráltam. Nagyon hamar sikerült. Matty teljesen döbbent tekintetéből ítélve, már tuti nem lát engem. De ezt érzem is. Valahogy más. Ez azért jól jöhet még. Ekkor hirtelen visszaváltoztam.
- Na? - kérdeztem.