Hidden World {Befejezett}

négy

Az álmomban nem egészen erre számítottam. Most nem egy sötét barlangban, füves pusztán vagy laboratóriumban voltam, hanem valami egészen furcsa helyen, furcsa ruhában. A szobát mindenhol aranyszín borította, arany tapéta, arany kanapé, arany szekrények, arany parketta és még sorolhatnám. Mikor magamra pillantottam a szemben lévő tükörben, - aminek csak úgy mellékesen arany szegélye volt - elakadt a lélegzetem. Barack színű mini ruhában voltam. A teteje ezüstös és gyöngyökkel van kirakva, csak úgy ragyogott. Az alja a mellkasom közepétől egészen a combom közepéig barack színű, laza, és hasonlít az anyaga a tütü anyagához. A cipőm is barack színű, ezüst csillámokkal, magas sarkú. Miközben magamat nézegettem feltűnt, hogy az ajtó mögül valami zaj jön. Inkább zene. Oda sétáltam a kijárathoz. Had jegyezzem meg arany ajtó volt. Kinyitottam, és amit láttam. Elképedtem. Mit keresek én egy bálon? Az álmaim sose voltak jók és csillogók. Most mi van máshogy? Kiléptem hát a sok vidám és pazar ruhákban villogó emberek közé. A terem óriási volt. Ahol álltam egyfajta terasz szerűség volt, csak belül, az egész belső hal felett húzódott. Azt nem kell mondanom, hogy itt is az arany volt a túlnyomó szín a dekorációban. De itt legalább a ruhák feldobták a dolgot és nem volt olyan taszító. Elindultam lefele a legközelebbi lépcsőn. Nem tudom mért, de azt éreztem, hogy mindenki engem bámul, hogy mikor is esek le a lépcsőn vagy valami ilyesmi. De sikerült leérnem épségben, és rájöttem, hogy a sok szempár a ruhámat és engem csodált. Bevetettem hát magam a tömegbe, várva hátha felbukkan Josh, de eddig semmi. Kicsit szomorú voltam amiatt, hogy még nem láttam ma, de reménykedjünk ő is itt van valahol. Ekkor egy arany öltönyös férfi szivarral a kezében bevágódott elém.
- Selena! Nem hittem, hogy eljössz ma. Úgy gondoltam a szexi hidegbőrűd nem engedné ezt. - kacsintott egyet, amitől a hideg is kirázott. Honnan tudja a nevem? Mi az, hogy nem hitte, hogy eljövök majd? És, hogy ezt a ' szexi hidegbőrűm ' nem engedné? Joshra gondolt vajon? - Nagyon küzdött már évek óta az álmaid felett. De most, hogy te is erőre kezdesz kapni már nem is olyan egyszerű neki. - vajon az lett volna minden álmom, hogy egy ilyen helyen legyek, egy ilyen emberrel, Josh nélkül? Nem hiszem.
- Ő is itt van most? - igyekeztem tárgyilagos maradni, nem akartam megadni neki azt az előnyt, hogy lássa rajtam tudatlanságom. Viszont már nagyon kíváncsi voltam a dolgokra. Vajon ennyire félre ismertem volna Josht? Hogy képes lenne irányítani az álmaim? És akkor ezeket tenné velem? És mi az, hogy erőre kapok?
- Nem hiszem aranyom. - szólt nyájasan a férfi. - Egyáltalán nem hiszem, hogy továbbá látni fogod őt az álmaidban. Fontosabb dolga van neki már annál. Vagyis nem lenne az ő dolga. Semmi köze hozzá. De nem lehet már visszafogni. Érted bármit megtenne. És rád valami sokkal, de sokkal rosszabb vár, mint a rémálmaid esténként a szívdöglesztő sráccal. - tovább már nem is figyeltem. Teljesen leragadtam annál a mondatnál, hogy ' érted bármit megtenne '... Gondolom láthatta elkalandozott arckifejezésem, mert feljebb vett kicsit a hangerőn és egyenesen az arcomba mászott, úgy folytatta: - Amúgy drágám, a nevem George Altmann, de te hívhatsz csak Georgenak is. Ritka egy kiváltság ez. Egy ilyen nagy embert, mint én letegezni. Jegyezd csak meg csillagom, belőled is nagy ember vagy valami más lény lesz majd, akire te már nem fogsz ráismerni. - amikor kimondta a mondat utolsó szavait teljesen lesokkoltam. Lény? Most csak ugrat? Hogy kerülhettem én ide? Minek kezdtem vele beszélgetni? Már az elején el kellett volna innen tűnnöm. Ekkor éreztem, hogy valaki elkapja a karom és a nevemen szólít. Mire visszatértem a valóságba... akarom mondani az álombeli valóságba. Milyen bután hangzik is ez. Ekkor megláttam magam előtt Josh arcát.
- Mr. Altmann, minek köszönhetjük ezt a kedves találkozást? - hangjában semmi kedvesség sem volt, inkább gúny.
- Áh, téged is látni gyermekem? - válaszolt az idős férfi.
- Ha nem gond, elrabolnám a hölgyet. Oh, és ez a villa bámulatos, azok a színek. Majd beájulok tőlük. - persze ezt sem bóknak szánta. Érezhető volt a szarkazmus. Berángatott a tánctérre. Meglepően most semmi kedvesség sem volt rajta. Soha nem láttam még ilyennek.
- Mégis hogyan képzelted te ezt mond csak? Idejössz, és még leállsz azzal a vén... áh, nem is mondok rá inkább semmit, és beszélgetsz vele? Miket mondott? Tudd, hogy csak ugrat téged. Neki ez a szórakozás.
- Hát nem tudom te, hogy vagy vele, de nekem nagyon valóságosnak tűnt, amiket mondott. De ha már így felhoztad kíváncsian várom a választ arra a kérdésre, hogy mégis hogyan vagy képes irányítani az álmaim már rég óta? És mi az, hogy már nem tudod, mert erőre kaptam? Josh mi ez az egész? - tört ki belőlem. Arckifejezését látva kicsit sokkolta a dolog, hogy így a képébe vágom. De aztán persze ez is elillant, és helyette ott volt az a fiú, akit eddig ismertem, kedves, aranyos velem.
- Nézd, nem tudok mindent elmagyarázni. Kevés időnk van. Eddig tény, hogy képes voltam veled kapcsolatban ilyenekre, de többé már nem. Nevezheted ezt egy fajta utolsó táncnak, vagy aminek szeretnéd. De többé már nem leszek itt az álmaidban.
- Elhagysz? - nem szerettem volna, ha ez ennyire kétségbeesetten hangzik, de nagyon úgy sikerült kimondanom. Josh már nem lesz benne az álmaimban? Ez szörnyű. Még, ha csak álmokról is beszélünk. Mondjuk elég fura, hogy ezt előre megbeszéljük. Sose értettem az álmaim. Annyira valóságosak. Nagyon.
- Dehogy is! Soha nem lennék rá képes! - szinte már majdnem leálltunk a tánccal, már csak ringatóztunk egy helyben, mikor szorosabban megfogta a derekam, közelebb húzott magához, a szívem csak kalapált. Ekkor az egyik kezével végig simította az arcomat és ezeket mondta: - Selena, te lennél az utolsó ember, akit elhagynék, de még akkor sem lennék képes nélküled élni. Mindig veled leszek, ha nem az álmaidban, akkor megtalálom a módját, hogy hogyan. Bízz bennem. Már megvan. - ekkor megtörtént, amire már egy jó ideje vágytam. Megcsókolt. Annyira valóságos volt minden. Éreztem, ahogyan az ajkai az ajkaimhoz érnek. A bizsergést. És ekkor valami húzott vissza, küzdöttem ellene, de nem voltam elég erős. Még utoljára a szemébe néztem, és ekkor teljesen kirángattak a kis világomból, vissza a másik életembe, ami nagyon úgy tűnik most már az egyetlen lesz. Nincs többé Josh. Bár megígérte, hogy sose hagy el. Tudtam, hogy ez csak álom. Ugyan hogyan lenne képes onnan kijönni és itt élni velem? Ez van. A mi sztorink az utolsó fejezethez érkezett. Morcosan lecsaptam az ébresztőmet. Most még annyi kedvem se volt suliba menni, mint máskor. Megtettem a szokásos elkészülődésemet. Ma Adam is itthon volt. Legközelebb holnap repül el, de már velem. Gyorsan felkaptam egy sötét narancssárga magas sarkút, egy fekete bőr cicanadrágot, egy ugyan olyan narancsszínű testhezállós kivágott pólót, mint a cipőm és az elmaradhatatlan fekete bőrdzsekit. A hajamat megfésültem aztán kicsit becsavargattam, majd ezt feltupíroztam, de tényleg csak kicsit, hogy meglegyen a hatás. Kimentem, köszöntem Adamnak. Gondolom látta rajtam az életkedvem, így nem kérdezett sokat, csak egy ' Ballábbal keltél fel? ' kérdést szúrt oda. Én az arcomra erőltettem egy gúnyos mosolyt és tovább mentem. Elköszöntem és indultam is. Most nagyon lassan értem be a suliba, már valószínű be is csöngettek, de annyira nem érdekelt. Csak a tegnap este járt a fejemben. És az ott szerzett sérüléseim, amik ezúttal érzelmi sérülések voltak. Beértem. Már senki sem volt a folyosókon. Erre számítottam. Oda mentem a szekrényemhez, bepakoltam, kivettem a könyvet és elindultam a mosdó felé egy újabb jó kis első óráért. De pont mielőtt bemehettem volna az igazgató, Mr. Munro odakiabált:
- Ms. Greytown, álljon csak meg! Mégis hova tart ilyen kellemes idő tájt, amikor is első órája van, ha jól tudom kémia, nem de?
- Jó reggelt igazgatóúr. Örülök a találkozásnak. Én csak gondoltam elmennék még wc-re óra előtt. - mentegetőztem.
- Aha, a kis könyvecskéjével a kezében? A nagybátyjának mesél ezekről a kis egy órás kiruccanásokról óra alatt?
- Szerintem erre maga is tudja a választ!
- Oh, de még mennyire! Na, mindegy is. Én csak most az egyszer kaptam rajta, eddig. El is nézem magának annyival, hogy itt az új srác. Vezesse körbe! Úgy is osztálytársak. És még egy személy, akivel szóba áll, csak jól jöhet. Gyere ide fiam, már meg is találtam a legmegfelelőbb diákot, aki körbe vezet majd, sok titkos kis helyet ismer. - felnevetett. És ekkor valami olyan történt, amitől teljesen lefagytam, egyszerűen nem hittem a szememnek, az állam is leesett. A srác, aki odasétált hozzánk nem más volt, mint Josh!