Hidden World {Befejezett}

kettő

A nevem Selena Greytown, Los Angelesben élek a nagybátyámmal, Adam Greytownnal. Nem volt sokkal idősebb, mint most én, amikor hozzákerültem. Most 28 éves, üzletember, rengeteget utazik, így elég ritkán látom, ebből kifolyólag egyedül szoktam itthon lenni, ami nem olyan nagy probléma számomra, ugyanis szeretek egyedül lenni, amióta 10 éves koromban a szüleim autóbalesetben meghaltak sose éreztem magam valami jól a környezetemben. Ez sajnos most sincs másképp, mostanság már életem legjobb pillanatai álmomban történnek, amik nagyon is valóságosak tudnak lenni, vágtak már meg, volt zúzódásom és egyéb sérülésem, de a legfurcsább az egészben, hogy mindez másnap reggel meg is látszik rajtam. Még nem jöttem rá mi okból, talán álmomban alva járok vagy valami ilyesmi és akkor szerzem ezeket a sebeket, de ezt kétlem. Néha sikoltozva, üvöltve kelek fel, amikor épp Adam itthon van és rázogat, hogy térjek magamhoz. Egyszer elvitt orvoshoz, hogy ez nem állapot és, hogy megmagyarázzuk a rejtélyes sebek forrását, de semmi újdonságot nem tudtam meg, csak, hogy a vizsgálatok kimutatták, nem járok alva, nem vagyok őrült és, hogy nincs szükségem a gyógyszerekre, mert ezt nem lehet ilyen módon kezelni. A probléma forrásának betudták a gyerekkori traumámat, és elküldtek pszichológusokhoz, de persze az lett, amire számítottam, semmi sem történt, rémálmaim ugyanúgy voltak. Nagy nehezen kikászálódom az ágyból. Lassan el kellene kezdenem öltözni, mert elkések a suliból. Most vagyok tizenkettedikes a North High középiskolában. Persze ez számomra egy fikarcnyi boldogságot sem ad, hogy mi vagyunk most a legidősebbek a suliban. Engem nem dobnak fel ezek a dolgok, sőt a sulit is nagyívben kerülném, ez a közösségi élet nekem sose volt a mindenem. Két olyan ember van, akikkel tényleg szóba állok, ők pedig nem mások, mint Danny és Cat. A teljes neve Chatrine, de jobb szereti, ha Catnek hívják, amúgy is imádja a macskákat. Ő még nálam is alacsonyabb, vörös hajú, mindig mosolygós lány. Dan magas, sovány, szőke hajú srác. Lassan bevánszorogtam a fürdőbe, előtte körbe néztem a házban, Adam szokás szerint sehol. Valószínű, hogy dolgozik. Amikor megláttam magam a tükörben elgondolkodtam, hogy Ashley, a suli legmenőbb csaja, hogyan is érezheti feszéjezve magát mellettem. Ő és a két követője, az egypetéjű ikrek Amber és Emma, mindig azt lesik, hol tehetik még ennél is jobban tönkre az életem, már ha ezt életnek lehet nevezni. Hosszú világosbarna hajam van. Barna szemem van, ami meglepő módon kicsit narancssárgás, sokan irigylik is. Az alakom vékony, és nem vagyok valami magas. Alapvetően nem tartom magam olyan rondának, de nem is mondanám azt magamra, hogy ez az, pontosan így akarok kinézni, de ugyebár hibák mindenkiben vannak. Sok fiú bámul meg, amit persze Cat mindig megjegyez, mivel ő mindig azt hallgatja tőlem, ahogyan magamat fikázom, hogy mimen kéne változtatnom. Nem mondom, hogy annyira vágyok egy pasira, sose voltam az a hosszú távú típus, mindig dobtam a pasikat mielőtt ők tették volna velem vagy beléjük szeretek. Féltem attól, hogy megkedvelek valakit, s az elhagy vagy rosszabb, balesetet szenved és meghal, ahogyan anya és apa is. Ezért zúgtam bele ebbe a képzeletbeli szuperhősömbe, aki csak álmomban létezik, és nem kell félnem, hogy elveszítem. A leghosszabb kapcsolatom is csak három hétig tartott. Ellentétben Cattel, aki már ki van éhezve egy hosszú, jól működő kapcsolatra. Gyorsan lezuhanyoztam, fogat mostam és visszasétáltam a szobámba felöltözni. Mára egy sárga Converse tornacipőt húztam, egy világoskék csőfarmert, egy sárga és fehér vastagcsíkos pólóval, de persze a kedvenc fekete bőrdzsekim elmaradhatatlan. Nem baj, hogy jó idő van. Az időjárás nálam sose volt kifogás, ha nagyon hideg volt, általában akkor sem fáztam annyira, mint más, ha pedig a legmelegebb volt, akkor is képes voltam pulóverben mászkálni. Ez is egyfajta különcségem. A hajam enyhén hullámos, így ezzel most nem törődtem. Összefogni sose szerettem, csak nagy ritkán került rá sor. Mindig valami kiengedett frizurám volt, hol göndör, hol hullámos, hol szög egyenes. Gyorsan kerestem valami kaját a konyhában és valami innivalót. Nem sokáig tartott megtalálni, mivel Adam mindig bevásárol ilyen téren is. Így hát nehéz szívvel, de elindultam a suliba. A suliba ahol a heti hét napból öt napot töltöttem, elpazarolva ezzel sok szép órát az életemből, amit otthon, a szobámban is tölthettem volna... egyedül. Meglehet érteni, ha az ember a négynapos szünetéből nehézkesen vágódik vissza az iskolapadba. A suliba vezető utat gyalog tettem meg. Nem volt túl hosszú. Úgy tíz perc múlva már arra lettem figyelmes, hogy a suli lépcsőjén sétálok fel a bejárati ajtóhoz. Ahol már bent ültek a portások az üvegfal mögött, várva, hogy kit szóljanak le, amiért nem köszön nekik. Így hát, amikor elhaladtam mellettük, jó hangosan odaszóltam, hogy: - Jó reggelt!- aztán mentem is tovább, választ már nem vártam, mert valószínű úgyse kaptam volna, ők sose köszönnek vissza senkinek se, na meg a fülhallgatóm is benne volt a fülemben, a zene persze maximum hangerőn, hogy még véletlenül se halljak meg senkit.