Hidden World {Befejezett}

tizenhét

- Mi van? Most miről beszélsz? - kérdezte Josh.
- Hát persze! Ezért érdekel annyira, hogy mi van veled. Ezért vágyunk annyira a másikra. Ezért van az, hogy amikor a közelemben vagy, más nem létezik, csak te, csak téged akarlak, és nélküled nehéz elképzelni a jövőt. Ezért kerestelek fel legutóbb is, pedig te elég nyilvános jeleket adtál arra, hogy kopjak le, még ha nem is ezt szeretted volna. Ez megmagyarázza, hogy vámpír létedre, mért akarsz megmenteni. Te vagy az! Az, akiről olvastam. - magyaráztam.
- Ő... még mindig fogalmam sincs, miről van szó. - intettem neki, hogy üljön le az ágyamra, én meg megkerestem a levegős könyvemet, és megmutattam neki azt a részt, ahol a kiválasztott sebezhető pontjáról írnak, arról, aki pontosan száz évvel a születésem előtt vált halhatatlanná, aki érzi, amit én.
- Ez végül is így már érthető. De én erről nem tudhattam, hogyan került ez hozzád? A tüzes srácnak is lehetnek kapcsolatai, de nem akkora, hogy ehhez a gyűjtőhöz elérjen, ezt nem érdekli, hogy ki vagy.
- Ő... hát... izé... mindegy. Hosszú sztori. A lényeg, hogy megszereztem, csak nem sokra mentem vele, mert fura nyelven van, és eddigi ismerőseim közül senki sem érti. - mondtam.
- Szerintem Sean értené, legalábbis egy részét. Ő már az idősebbekhez sorolható. - nem akartam megkérdezni ez mit takar.
- Jó, majd ha kiengedtek megkeresem. Na, jó, megvolt minden vágyad, beszélhettél velem. Végeztünk? - álltam fel az ágyról.
- Selena, ezt tényleg meg kéne besz...
- Nem Josh! Nekem idő kell! Oké? Nem tudok mindent megbocsájtani. Elfelejteni. Tudod, szokták mondani, hogy az ember megbocsájt, de nem felejt. Szóval... nem tudom, hogy a későbbiekben mi fog változni. Hiába van köztünk az ami, attól még semmi sem változik. Nekünk nem is lehetne közünk egymáshoz. - Josh felállt, és szomorúan rám nézett, de nem mondott semmit. Nem is kellett. Éreztem mindent. Bűntudatot, vágyat, megbánást, szerelmet. Utóbbin kicsit meglepődtem. Meg azon is, hogy én hogyan érzem. A könyv érthető részében, csak arról volt szó, hogy ő érzi, amit én. Lehet fordítva is igaz. Na, mindegy, majd ha kijutok innen, felkeresem Seant. Nem ez minden álmom, de kellenek az infók, és ő tudhat valamit. Hirtelen meghallhatott valamit, mert gyorsan el is tűnt. Igaza volt, mert pár pillanattal később Matty lépett be a szobába:
- Sikerült elintéznem, hogy hamarabb visszaérjek. Minden rendben? - elmagyaráztam neki a Joshos dolog új fejleményét. Most már nem titkolóztam. Ahogy vártam, eléggé feldúlt lett:
- Mi? Te találkoztál vele? Bántott? Mért nem hívtad a nővéreket, vagy valami?
- Semmi gond, nem lenne képes bántani. Talán ő is a jók közé tartozik! - kicsit meglepett, hogy védem, de nem annyira.
- Persze, azért mert hihetünk valami régi históriának egyből jófiú lesz egy vámpírból! Az meg a világ másik legnagyobb baromsága, hogy egy több száz éves vámpírral találkozgass, egyedül! Ha nem tudlak lebeszélni, én is megyek!
- Nem Matty, ezt egyedül szeretném vele megbeszélni.
- Ja, legutóbb is egyedül szeretted volna, és nézd meg mi lett! És, ha Josh is odamegy?
- Nem fog! Megértette. És legutóbb is túléltem. Úgyhogy... nem kell ennyire félteni. Köszönöm Matty, de van, amit én szeretnék intézni, oké? - próbáltam meggyőzni.
- Rendben.
A további napjaim unalmasan teltek. Péntek este kiengedtek a kórházból. Otthon kipakoltam, letusoltam és lefeküdtem aludni. Miután felkeltem gyorsan felvettem egy világos csőfarmert, egy fehér és barack színű trikót, egy olyan barackszínű blézerrel és egy barackszínű magas sarkúval. Valahogy el kell érnem Seant. Csak úgy nem megyek oda, az kizárt. Mondjuk, ha alszik... mázlim van. Alszik. Nehezebb közelebb férkőznöm hozzá, mint Joshoz, de kicsit nagyobb erőfeszítés árán sikerült. Egy parkban voltunk. Ő épp a padon ült, én leültem mellé. Kicsit meglepődött. Na, jó, nagyon:
- Selena? Mi ez...
- Mindegy. Nem azért jöttem, amire gondolsz. Nem érdekel, hogy mi van Joshsal. A segítségedet szeretném kérni egy fordításban. Nálam van a levegőről szóló könyv. Csakhogy nagy részét nem értem, mert nem angol, és egy nagyon régi nyelv. - mondtam.
- Honnan veszed, hogy én tudok segíteni? - nem volt flegma, inkább kíváncsi.
- Ő... Josh mondta... szóval segítesz? - kérdeztem.