Hidden World {Befejezett}

huszonegy

A szavak csakúgy kongtak a fejemben. Mintha fejbe vágtak volna egyszer, még

egyszer Mert nem hiszem, hogy egyszer visszajöhetünk majd. A dolog, amelytõl

annyira féltem. Mindig is az volt életem legnagyobb félelme, hogy majd elveszítem

azokat, akiket szeretek, majd hamarabb meghalnak, átvernek, lelépnek. Erre most én

nekem kell õket elhagynom. Örökre.

Mattynél és Anthonynél ki tudtam harcolni még egy napot. Már péntek reggel van.

Egy szemhunyásnyit sem aludtam. Holnap reggel kell indulnunk, amint feljön a nap.

Az estémet viszont Mattyvel kell töltenem, nehogy rám támadjanak. A vámpírok

nappal ugyan nem tudnak nekem ártani, viszont éjszaka bármi megtörténhet

Csak Anthony, Matty és én megyünk. Anthony elintézte, hogy Adam azt higgye

felvettek valami nagyon menõ külföldi suliba, ami után kapok egy jól menõ állást és

odaköltözhetek végleg. Sikerült kidumálni azt is, hogy mért nem tudom majd vele

tartani a kapcsolatot. Eléggé átlátszó a dolog, de Adamnek nem tûnt fel és most

teljesen be van zsongva, hogy mekkora egy mázlista vagyok, meg mért nem szóltam

neki, hogy én egy ilyet megpályázok.

Az eredeti terv a halálom színlelése lett volna, de azt persze egybõl elvetettem.

Adam összeomlana. Azzal mindenkinek csak fájdalmat okoznék.

Nehéz nap vár rám. Lassan felöltöztem. Egy szûk csõfarmert vettem fel, amelynek az

oldalán az aljától a tetejéig, szimmetrikus körök vannak kivágva, amiket egy-egy

masni kapcsol össze, itt ki is látszik a lábam. Egy fehér blúzt vettem fel hozzá,

melynek a hátán hasonlós masnis kivágás volt. Egy fehér magas sarkút is húztam. A

hajamat hullámosan hagytam.

Elindultam gyalog a suliba. Joshsal most nem beszéltük meg, hogy felvesz.

Persze a sulinak meg mindenki másnak is a menõ sulis sztorit adtuk be. De Josh

nem fogja bevenni. Neki el kell mondanom az igazat. Nagyon nehéz idõk várnak

ránk. Külön kell lennünk, de még abban sem vagyok biztos, hogy ezek után még

velem akar majd lenni. Ha meg tudja, hogy elmegyek és Mattyvel nem is akarok

ebbe belegondolni.

A suliban elsõnek Cattel találkozom. Elújságolom neki a dolgot tökre örül nekem,

de szomorú, amiért elmegyek.

Josht még nem láttam.

Amikor már beültünk órára, de õ még sehol, azt hiszem, hogy ma se jön be, de

egyszer csak beállít, majd leül.

Az óra szokás szerint unalmasan telt. Nekem az óra után még ott kellett maradnom

beszélgetni a tanárral, mert õ is szintén el volt hûlve, hogy milyen nagy lehetõséget

kaptam. Esküszöm, kezdem azt kívánni, bár tényleg ez lenne a helyzet, a helyett,