Köszönöm Fox (James Maslow Fan Fikció) (Fordítása a 'Thanks Fox'-nak)

33.rész

Catherine pov~

"James!" Kiáltottam a hálószobából.

Hallottam, ahogy lépked fel a lépcsőn. "Igen?"

"Nem tudom mit vegyek fel." Duzzogtam, ahogy belépett a szobába.

"Nagyon sok szép ruhád van." Sétált oda hozzám.

A ruhásszekrényhez sétáltam. "De akkor se tudom. Segítessz?" Kérdeztem, mosolyogva.

"Persze." Puszilt meg. Végignézte a cuccaimat, aztán kiválasztott egy ruhát, egy pár cipőt, ékszereket és egy táskát. "Tetszik ez a szett?"

A cuccokra néztem, majd rá. Egy halvány mosoly jelent meg az arcomon. "Imádom!"

"Készülj el, aztán mehetünk." Megcsókolt és kiment.

Elkészültem, és lementem a lépcsőn. "Kész vagyok!"

James rám nézett. "Azta." Hozzám sétált. "Gyönyörű vagy." Suttogta a fülembe.

Beszálltunk a kocsiba, és a klubhoz mentünk. A többiekkel a klub előtt találkoztunk, aztán bementünk. Nagyon jól éreztük magunkat, táncoltunk és beszélgettünk. Most egy standnál ülünk.

"Ki szeretne még egy italt?" Kérdezte Carlos. Engem kivéve, mindenki kért egyet. "Cat?" Nézett rám.

"Nem, köszi. Már eleget ittam." Mosolyogtam.

"Csak még egy utolsót. Kérlek." Mosolygott Joni.

"Rendben." Nevettem. 

Carlos és Kendall elmentek megrendelni az italokat. Ahogy visszajöttek, leraktak egyet elém. Belekortyoltam. "Ez most komoly?" Néztem rájuk.

"Mi van?" Kérdezte Kendall.

"Azt mondtam elég volt, ti meg vodkát hoztok?"

Felnevetett és kacsintott. Csak a szemeimet forgattam, aztán megittam. Tovább beszélgettünk, aztán elkezdtem furán érezni magam.

"Szívem, minden rendben?" Kérdezett James.

"Szerintem egy kicsit túl sokat ittam ma este."

"Menjünk haza." Mondta. "Srácok, mi most hazamegyünk. Cat nem érzi jól magát"

Elköszöntünk mindenkitől, aztán hazamentünk. Az út felénél elaludtam.

*Másnap reggel*

Arra ébredtem, hogy egy kicsit fáztam. James nem volt az ágyban. Levettem magamról a takarót, és csak a fehérneműm és a melltartóm volt rajtam. Te jó ég! Mi történt? James kisétált a fürdőszobából, és csak az alsógatyája volt rajta.

"Jó reggelt." Széles mosollyal nézett rám.

"J-J...James... mi ugye nem? Tudod."

Kitágultak a szemei. "Nem, nem, nem." Rázta meg a fejét. "Csak levettem a ruhádat. Próbáltam rád adni a pizsamádat, de nem jött össze, mivel elég sokat fészkelődsz álmodban." Magyarázta el.

"Ohh, oké." Halványan elpirultam. "Köszönöm." Hozzám sétált, aztán megcsókoltam.

"Mikor fogod megtudni, hogy melyik szerepet kapod a műsorban?" Kérdezte, miközben felvette a nadrágját és a pólóját.

"Szerintem ma." Mosolyogtam.

"Rendben. Csinálok reggelit." Mosolygott.

"Oké." Mosolyogtam vissza. Kisétált a szobából, én pedig felöltöztem. Egy farmert vettem fel, egy egyszerű világoskék pólóval. Lementem a konyhába. "Szia, Fox." Simogattam meg.

"Persze, velem ne is foglalkozz. Ha ez így folytatódik, akkor vissza is mehetsz a szobába." Hallottam James-t, aztán halkan felnevetett.

Foxra néztem. "Gyerünk, menj apucihoz! Gyerünk, szaladj!" Mondtam neki, mosolyogva, aztán odarohant Jameshez.

"Megvagy!" Kiáltott James, felkapva Fox-t, aztán hozzám szaladt. "És te is!" Kiáltott még egyszer, átkarolva, aztán közelebb húzott magához. "És most már apuci vagyok?" Kérdezett.

"Azt hiszem. Úgy viselkedsz Foxszal." Kuncogtam.

"Akkor te anyuci vagy." Mondta, aztán megcsókolt.

"Igazán? Akkor... add ide a fiamat, meg akarom fogni." Nevettem, és elvettem Jamestől Foxot. Felnevetett, és még egyszer megcsókolt.

"Menjünk, reggelizzünk." Mosolygott. Leültünk az asztalhoz, és ettünk. Aztán elmosogattunk, és leültünk a kanapéra tévét nézni.

"Mi van ott nálad, haver?" Kérdezte James, és kivett valamit Fox szájából. Egy levél volt. "Rajta van a neved." Adta át James.

"Oh." Átvettem tőle, és kinyitottam. "Azt hiszem, Fox idehozta a mai levelet." Mondtam széles mosollyal, amikor rájöttem mi az.

"Mi van benne?" Kérdezte.

"A forgatókönyvem!" Kiáltottam izgatottan, felémutatva.

"Ez nagyszerű!" Mosolygott, egyik karjával átölelve. "Catherine Veiga. Szép név."

"Tudom, James Diamond." Mindketten nevettünk.

"És melyik részt kapod meg?"

"Lássuk csak..." Végiglapoztam az oldalakat, és hirtelen megálltam. "Ömm... James?" Mondtam, egy mondatra mutatva. "Elég érdekesen hangzik." Mosolyogtam.

Sokáig nézte. "MI VAN?" Szólalt meg végül, ledöbbenve.