Köszönöm Fox (James Maslow Fan Fikció) (Fordítása a 'Thanks Fox'-nak)

28.rész

James pov~

Carlos és én leparkoltunk Lexi házának felhajtójára, és kiszálltunk a kocsijainkból. Ahogy az ajtó felé közeledtünk, hallottuk, ahogy valami eltörik, és valaki Cat nevét kiabálta. 

Catherine pov~

Lassan vettem egy mély levegőt, hogy felkészüljek, miközben Lexi felém indult az ablakból. Maxi és Joni is velünk voltak. Teljes erőmből a földhöz vágtam egy tányért. 

"Cat!" Kiabálta Maxi. 

Behunytam a szemem. Koncentrálj Cat, készülj fel a jelenetre. Kinyitottam a szemem, és könnyek kezdtek folyni az arcomon. Hirtelen kicsapódott az ajtó. James és Carlos rohantak be. 

"Mi folyik itt?" Kérdezte James.

"Maradj ki ebből!" Kiabált Lexi Jamesnek, aki lesokkolva nézett rá. 

"Ne merészelj így beszélni vele!" Kiáltottam, Lexire mutatva. 

"Vagy mi lesz? Talán megversz?" Kiabálta. 

"Ez aljas! Még akkor is, ha te mondod!" Mondtam. 

"Az aljas, hogy megcsókolod a pasimat!" Jött közelebb hozzám. 

"TE próbáltad megcsókolni az ÉN pasimat!" Kiabáltam megint. Igazából ez az egész párbeszéd a kettőnk kiabálásáról szólt. Láttam, hogy James és Carlos lesokkolva figyel minket. Joni és Maxi elsétáltak. 

"Soha többé ne kerülj Carlos közelébe se!" 

"Én döntöm el, hogy mit csinálok és mit nem! És jobb ha TE se mész James közelébe!"

Odasétált hozzám, és megpofozott. Elfordítottam a fejem ahogy 'megütött', és a kezemet az arcomra helyeztem. "Oh te...!" Aztán én is adtam neki egy pofont. Ugyanazt csinálta amit én, aztán rám ugrott. A földön hemperegtünk, kiabálva, és egymás haját tépve, amíg Carlos elkapta Lexit, James pedig elkapott engem. James erősen fogott, én pedig próbáltam kiszabadulni. "Engedj el!" Kiabáltam. Lexi is próbált kiszabadulni. 

"Cat nyugodj le. Itt vagyok most már." Mondta James, megölelve. 

Ránéztem, hátrafordultam, a fejemet a mellkasához szorítottam, és fékezhetetlenül sírtam. A hátamat simogatta, hogy megnyugtasson. Hirtelen nevetésben törtem ki. James zavarodottan nézett rám. Lexire néztem, aki szintén elkezdett nevetni. Joni és Maxi visszajöttek a nappaliba, és ők is nevettek. 

"Mi történik?" Kérdezte Carlos. 

"Össze vagyok zavarodva." Mondta James. 

"Megvagytok!" Kiáltottuk Lexivel, egyszerre.

Zavarodottan néztek ránk. "Ti..." Kezdte Carlos.

"Színészkedtünk. Igen, színészkedtünk." Mosolyogtam aranyosan rá. 

"Azta." Nézett rám James. "Elképesztő voltál!" 

"Egyetértek." Bólogatott Carlos. "De mi van a tányérral és a pofozgatós dologgal?"

"Megegyeztünk benne." Mosolygott Lexi. 

"Mi pedig megyünk most már. Mi csak a színészkedős jelenetet akartuk látni." Mondta Joni, Maxira mutatva. 

"Sziasztok." Mondta Maxi. Mindannyian elköszöntünk, aztán elmentek. 

"Haza menjünk?" Kérdezte James, átkarolva a derekamat, mosolyogva lenézve rám. 

"Aha." Mosolyogtam vissza, és megpuszilta a homlokom. 

"Sziasztok, egyedül hagyunk benneteket." Kacsintott rájuk. 

"Fogd be, Maslow." Mondta Carlos nevetve. 

Mindenki megölelt mindenkit, köszönés képpen.

"Csak szeressétek egymást biztonságosan." Kacsintott Lexi Jamesre, miközben kisétáltunk. 

"Ti is." Mondtam, és kinyújtottam a nyelvem felé.

James és én beszálltunk a kocsiba, és elindultunk hazafelé. 

"Lusta este?" Kérdezett. 

"Jól hangzik." Mosolyogtam. 

Hazamentünk, és James rendelt egy pizzát. Leültünk a kanapéra, ettünk, és néztük a filmet, amit ő választott. Jameshez bújtam.

"Cat, nem tervezel semmit holnap estére, igaz?" Kérdezte, miután a film véget ért. 

"Nem. Miért?" Néztem rá. 

"El kell mennünk valahova." Megpuszilta a homlokom. "Fáradt vagy, igaz?" 

"Kicsit."

"Menjünk aludni." Felállt, és megfogta a kezem. Én is felálltam, és felmentem az emeletre. 

A szobámba mentem, hogy felvegyem a pizsamám. "Öt perc és visszajövök." Mondta James, és kisétált a szobából. 

Felvettem a pizsamám, és lefeküdtem az ágyra. Elővettem a telefonom, és felhívtam aput. 

"Szia apu!" Mondtam boldogan. 

"Szia Caty. Hogy vagy?"

"Jól, köszi, és te?" Kérdeztem. És ne felejtsétek el, hogy portugálul beszéltem vele, mert nem tud angolul. 

"Jól vagyok én is, köszönöm. Hogy mennek a dolgok?" 

"Jól. Találkoztam néhány nagyon kedves emberrel, és ki kellett költözzek Jonathan lakásából. Elkezdett furán viselkedni, és nem éreztem magam biztonságban vele." James belépett a szobámba. "De most már jobb helyen vagyok." Mosolyogtam. 

"Értem, értem. Az öcséd szeretne beszélni veled, aztán mennünk kell."

"Oké." Beszéltem az öcsémmel, aztán visszaadta apunak. "Rendbe rakom az életem, aztán remélem, hogy nemsokára újra láthatlak." Mondtam, mosolyogva lenézve. Egy könnycsepp folyt le az arcomon. James leült mellém, letörölte a könnyemet, és megölelt. 

"Nem sokára fogsz. Szia, jó éjt. Szeretlek."

"Szia. Én is szeretlek." Aztán letette. Ledöntöttem a fejem James mellkasára.

"Nagyon hiányzik neked."

"Igen, nagyon." Bólintottam. James felállt és felkapott. "Mit csinálsz?" Kérdeztem, átkarolva a nyakát. 

"Szeretnék összebújni."

"Mondhattad volna. Megijesztettél."

Felnevetett, és lefektetett az ágyában. Levette a pólóját és a nadrágját, csak az alsógatyáját hagyva magán, és ledőlt mellém.

"Jó éjt, hercegnőm." Mondta átkarolva, közelebb húzva magához. 

"Jó éjt, szívtipró hercegem." Kuncogtam, és összebújtam vele. Ő is kuncogott, aztán elaludtunk.