Köszönöm Fox (James Maslow Fan Fikció) (Fordítása a 'Thanks Fox'-nak)

13.rész

"Ohh, wow." Mondtam, még mindig ledöbbenve. "Sok mindent kinéztem belőle, de ezt azért nem. Mármint, kihasználni embereket, ez olyan aljas." Mondtam, miközben összehúztam a szemeim, és ökölbe szorítottam a kezem.

"Hé, hé, nyugodj le." Mondta James a hátamat simogatva, hogy lenyugtasson.

"Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ezt csinálta. Olyan jó emberek vagytok, ő meg csak úgy hátba szúrt titeket."

"Mi csak azt akarjuk, hogy biztonságban legyél." Mondta Carlos, mire mindenki bólogatott.

"Ne aggódjatok. Rendben leszek." Mosolyogtam rájuk. "Lehet, hogy rossz ember, de nem lenne képes bántani. Mármint fizikailag bántani."

"De azért figyelj oda." Mondta Joni.

"Oda fogok." Mosolyogtam rá.

"Most pedig felejtsük el a negatív dolgokat, és érezzük jól magunkat." Állt fel Alexa.

"Úgy, hogy a parkba megyünk?" Kérdezte Logan.

"Nem, úgy, hogy a tengerpartra megyünk." Csapta össze a tenyerét boldogan.

"Mi? Nincs nálam semmi." Mondta Carlos.

"Én pedig azt hittem, hogy a parkba megyünk." Szólalt meg ezúttal Kendall.

"Oké, még mindig van időnk. Mindenki haza megy, összeszedi a dolgait, aztán tartunk egy strandnapot. Csinálok is majd kaját ebédre." Mosolygott.

"Rendben. Cat, téged haza viszlek, hogy összeszedhesd a cuccaidat." Mondta James.

"Én haza viszem a srácokat, aztán újra felveszem őket." Mondta Carlos. "Röviden, én a srácokért, James pedig Catért felel." Mutatott Jamesre.

"Oké. Itt találkozunk 30-40 perc múlva. Rendben?" Kérdezte Alexa.

"Rendben." Mondtam. "Várjunk. Joni nálad vannak a cuccaid?" Kérdeztem.

"Igen, nálam vannak."

"Oké. Akkor később találkozunk." Állt fel James, és elindult az ajtó felé.

"Sziasztok." Integettem, miközben James mögött sétáltam.

Kisétáltunk a házból, és beszálltunk a kocsiba. Az út a 'lakásomhoz' csöndes volt.

James közvetlenül a bejárat előtt parkolt le.

"Tizenöt perc múlva visszajövök érted. Elég ennyi idő?"

"Igen, elég." Mosolyogtam.

Ahogy ki akartam nyitni a kocsi ajtaját, hogy kiszálljak, James megragadta a karom.

"Cat, ígérj meg nekem egy dolgot."

"Attól függ, mi az. De igent fogok mondani."

"Kérlek, vigyázz magadra. Nem bízok benne, és nem szeretném, ha bántana." Mondta, felmutatva az épületre.

"Vigyázni fogok." Mosolyogtam. "És köszi, hogy ennyire aggódsz értem."

"Most jobb, ha mész, és elkészülsz. Nem szeretnénk elkésni, igaz?" Mosolygott.

"Nem, nem szeretnénk." Mosolyogtam vissza.

"Majd felmegyek érted."

"Nem, nem kell."

"De, felmegyek."

"Oké, szia." Kiszálltam a kocsiból, becsuktam az ajtót, és integettem.

"Szia." Integetett vissza.

James megvárta, amíg belépek az épületbe, és elhajtott. Felmentem a lifttel a hatodikra.

"Nem volt jó a randi, ugye?" Hallottam meg Jonathan hangját, amint beléptem a lakásba.

"Csak kussolj el, Jonathan." Nem bírom ezt tovább. Mindig féltékeny, és elegem van belőle. És gyűlölöm azért, amit a srácokkal tett.

"Hé, hé, hé. Mi a baj édesem?" Kelt fel a kanapéról, és felém kezdett sétálni.

"Ne gyere a közelembe!" Figyelmeztettem. Aztán a szobámba mentem, hogy elkészüljek.

Úgy döntöttem, hogy felveszek egy zöld bikinit, aztán ugyanazokat a ruhákat vettem rá, amik előtte is rajtam voltak. Miután átöltöztem, elővettem egy nagyobb táskát, amibe raktam naptejet, és törülközőt. Beleraktam a pénztárcámat, és a fülhallgatómat is.

Szükségem lesz a telefonomra, mert még mindig van hat percem, és nem szeretnék Jonathannel csevegni.

Felraktam a fejemre a napszemüvegem, a telefonom beraktam a nadrág zsebembe, felkaptam a táskám, és kimentem.

Bementem a konyhába, leraktam a táskámat a padlóra, és felkaptam egy palack vizet. Ahogy hátrafordultam, Jonathannel találtam magam szemben. Túlságosan is közel volt.

"Tennél pár lépést hátra? Túl közel vagy."

"Tudom, hogy tetszik." Még közelebb jött.

"Jonathan..." Komolyan néztem rá.

"Igen?"

"Húzz. Innen."

"Tudom, hogy akarod." Pár lépést hátráltam, de a hátam a hűtőnek ütközött." Nem tudtam menekülni. Csapdában voltam. Jonathan egyre közelebb és közelebb jött, kéjjel a szemében, és egy nagy vigyorral az arcán. Nem tetszik ez nekem. Levette a pólóját, és a kezeit a hűtőre helyezte. Egy-egy keze a fejem mellett volt.

"Tudom, hogy akarod. Ismerd be." Suttogta a fülembe.

"Jonathan, állj le, kérlek." Próbáltam elmenekülni, de nem tudtam.

"Sokkal jobb vagyok annál a Maslownál. Sokkal többet szórakozhatsz velem, mint vele. És ezt te is tudod." Megpróbált megcsókolni, de a fejemet oldalra fordítottam, és csak az arcomat sikerült megpuszilnia.

"Állj le. Kérlek." Mondtam gyengén, és könnyek kezdtek gyűlni a szememben.

"Emlékszel amikor együtt voltunk? Imádtad amikor egy éjszakát a házamban tölthettél. Főleg amikor egyedül voltunk otthon. Szinte hallom, ahogy a nevemet kiáltod."

"Hagyd abba!" Sikerült kiáltanom, miközben a könnyeim már folytak le az arcomon.

Elkezdtett fogdosni. Próbáltam levenni rólam a kezeit, de nem tudtam. A hűtőhöz szorított, és túl erős volt.

Éreztem ahogy megrezzen a telefomom, és csak reméltem, hogy James írt, hogy vár rám. Legalább közel lenne. Az ablak nyitva volt, de lehetetlen volt, hogy meghalljon. De nem ölne meg, ha minden erőmmel ordítanék.

"SEGÍTSÉG!" Üvöltöttem.

"Senki se fog jönni.

Újra az enyém leszel. Miután végeztem, könyörögni fogsz nekem." Elkezdett benyúlni a pólóm alá.

"JAMES! JAMES SEGÍTS!" Kiabáltam újra.

"KÉREM VALAKI SEGítsen!" Kezdtem legyengülni, mivel egyszerre kiabáltam és sírtam.

Elkezdte csókolgatni a nyakamat.

"JAMES!" Folytattam a sírást.