Köszönöm Fox (James Maslow Fan Fikció) (Fordítása a 'Thanks Fox'-nak)

18.rész

Lenéztem a kezére, aztán vissza rá. "Igen?"

"Nem akarom, hogy bármi bajod essen, és azon gondolkoztam, hogy..." Egy kis szünetet tartott. "...mi lenne, ha hozzám költöznél."

"James..."

Félbeszakított. "Tudom, hogy csak tegnap óta ismerjük egymást, de nem akarom, hogy bajod essen. A házam elég nagy kettőnknek, lesz egy saját szobád, és annyi magánszférád, amennyit csak akarsz."

"James, ez nagyon kedves tőled, de nem akarlak zavarni." 

"Nem zavarnál. Ha megkérdezlek, az azért van, mert szeretném és azt jelenti, hogy nem jelentene problémát, ha körülöttem lennél."

Lenéztem a kezeimre, amiket még mindig fogott James.

"Oké, benne vagyok. DE..." Tartottam szünetet. 

"De?"

"Segíteni fogok a takarításban, és minden ilyesmiben. És nem érdekel, ha nemet mondasz." 

"Rendben, ameddig benne vagy, hogy jössz velem, addig nem ellenkezem." Húzta széles mosolyra a száját.

"De még mindig fel kell menjek a lakásba a cuccaimért." 

"Megyek veled." Kivette a kulcsokat a kocsiból. "Fox mindjárt visszajövünk. Maradj csöndben addig." Fox ugatott egyet. "Jó fiú." Mosolygott Foxra.

"Készen állsz?" Kérdezett. 

"Aha." 

Mindketten kiszálltunk az autóból, és elindultunk Jonathan lakása felé.

Kinyitottam az ajtót és beléptem. Egyenesen a szobám felé sétáltam. 

"Végre itthon vagy. Mostmár szórakozhatunk egy kicsit." Hallottam ki Jonathan hangját a nappaliból, amint beléptem a szobámba." 

"Felejtsd el, Adams." Mondtam. Amúgy Adams a vezetékneve. 

Elkezdtem összepakolni, James pedig segített. Meggyőződtem róla, hogy csak olyan dolgokat pakoljon el, mint például sminkek, parfümök, és ruhák, miközben én a fehérneműket, és egyéb privátabb dolgokat szedtem össze. 

"Miért vagy ily..." Belépett a szobába, és megállt, James-t nézve. "Mit keres ez itt?" 

"Vak vagy, vagy csak szimplán hülye?" Kérdeztem, megállás nélkül csomagolva. 

"Hé, ez az én lakásom, és én döntöm el, hogy ki jöhet ide be!" Kiabálta.

Sokkolva néztem rá, mert nem számítottam rá, hogy így fog ordítani. James komoly arccal nézett rá. 

"Választhatsz, kiteszed innen, vagy én..."

"Vagy te mit csinálsz?" Szakítottam félbe. 

Elkezdett felém sétálni. James odafutott hozzám, és védelmezően elém állt. 

"Vagy mindketten megbánjátok."

"Engedd el Adams." Mondta James, nagyon mérgesen. 

James mögött sétáltam. Az utolsó dolog a táskám volt, ezért behúztam a cipzárját, és készen is voltam. 

"Kész vagyok." Mondtam Jamesnek. James felkapta a táskámat, megragadta a kezem, és mindketten kisétáltunk a hálószobából. 

"Tessék, ez a tiéd." Mondtam Jonathannek, odadobva neki a lakáskulcsot.

"Újra az enyém leszel." Mondta.

"Álmodozz csak." James és én kisétáltunk a lakásból, és a kocsihoz mentünk. 

James berakta a táskámat a csomagtartóba, beszálltunk az autóba, és elindultunk. Az ujjaimat 'tördeltem', miközben James beszélt.

 "Minden rendben?" Kérdezte.

"Ja, csak egy kicsit aggódok."

"Ne tedd, minden rendben lesz." Mosolygott. 

Az út további része csendben telt. James egy hatalmas ház kocsifelhajtójára parkolt. A mai napon már a harmadik, hogy egy ekkora házat látok. 

"Tetszik?" Nézett rám James mosolyogva. 

"Ez gyönyörű." Mondtam, a látványban gyönyörködve. 

"És itt fogsz élni."

"Alig hiszem el." Húztam széles vigyorra a szám.

"Gyere. Körbe vezetlek." Nyitotta ki az ajtaját, és kiszállt. Én is kiszálltam, Fox pedig mögöttem jött ki. James elvette a táskám, aztán mögötte sétáltam a bejáratig. 

A lépcsőhöz rakta a táskámat, aztán megmutatta a földszintet, ahol a nappali, a konyha, és egy fürdőszoba volt, utána elvezetett az hátsó kerthez. Felkapta a táskámat, és felsétáltunk az első emeletre. Volt ott egy zeneszoba, egy fürdőszoba, aztán megálltunk egy ajtó előtt. 

"És ez a te szobád." Mondta, kinyitva az ajtót. 

Kinyitotta az ajtót, és beléptünk. 

Elképedve néztem körbe. Nagyon nagy volt. A bútorok fehér-világoszöld színűek voltak. "Ez nagyon szép." Mondtam körbenézve. 

"Örülök, hogy tetszik." Mosolygott. "És remélem a zöld nem probléma."

"Dehogyis. Nagyon szép."

"A szoba a bal oldalon egy vendégszoba, a jobb oldali pedig az enyém. Ha nem ezt a szobát szeretnéd, cserélhetsz, csak azért választottam ezt neked, mert ez nagyobb."

"Nem, jó ez nekem, addig amíg jó neked is. És köszönöm."

"Nincs mit."

"Úgy értem, mindent köszönök." Néztem a szemébe. 

Felém sétált, és egy hajtincset a fülem mögé tűzött a kezével. "Nem kell megköszönd. Csak tettem, amit tennem kellett." 

Sokáig csak egymás szemébe néztünk, de aztán megtörtem a szemkontaktust. "Kicsomagolom a dolgaimat." Néztem le, elvörösödve egy kicsit. 

"Felrakom a táskád az ágyra." Felkapta a táskám, és az ágyra rakta. 

"Lemegyek. Ha kész vagy, csak gyere le."

"Oké." 

"Oh, és nem baj, ha Fox bejön a szobába? Remélem nem gond, ha felmászik az ágyadra, meg ilyenek."

"Teljesen rendben van." Mosolyogtam rá. James kisétált, én pedig elkezdtem kipakolni.