Köszönöm Fox (James Maslow Fan Fikció) (Fordítása a 'Thanks Fox'-nak)

2.rész

"Cat?"

A szemébe néztem. "Igen Jay?" Hiányzott. Nagyon. De nem tudom, hogy úgy mint egy barát, vagy annál több.

"Nem szeretném, ha kínosan éreznéd magad. Eltudnánk felejteni ami történt?" Kérdezte, még mindig a szemembe nézve.

"Igen, persze." Mondtam. Be kell hogy ismernem, eléggé elszomorított, hogy ezt megkérdezte. Azt hiszem még mindig érzek iránta valamit.

"Köszönöm." Mosolygott rám. "Menjünk, hogy le tudj pakolni, aztán körbe nézhetünk a városban." Mondta, miközben felkapta a csomagjaimat, majd elindult.

"Hé, várj meg!" Sétáltam mögötte, miközben ő nevetett.

Elsétáltunk a kocsijához, és miután segítettem neki bepakolni a bőröndjeimet, beszálltam. Sok mindenről beszéltünk, amíg ő vezetett, például megkérdezte, hogy hogy vannak otthon az emberek és, hogy mik a terveim.

"Itt vagyunk." Mondta, egy húsz perces autóút után.

Kiszálltunk, és Jonathan kivette a bőröndjeimet a kocsiból.

"Hagy segítsek." Mondtam, és megpróbáltam elvenni az egyik bőröndöt a kezéből.

"Még csak ne is gondolj rá. Te vagy a vendég és egy hölgy is. Szóval ez a két okom arra, hogy miért fogom vinni a bőröndjeidet."

"Oké, legyen." Túl jól ismerem, és nem vezetne semmihez, ha tovább próbálkoznék segíteni.
Mögötte sétáltam, és beléptünk egy nagyon nagy épületbe. Várnunk kellet egy kicsit a liftre, hogy lejöjjön. Miután beléptünk a liftbe, megnyomta a 6-os emelet gombját, és rám nézett miközben az ajtók bezáródtak.

"Sajnálom." Mondta.

"Jobban teszed. Miért nem mondtad el, hogy a rohadt hatodikon laksz?"

"Mert tudtam, hogy az esély arra, hogy nemet mondasz nagy lett volna"

"Ohh, oké. Igazad van amúgy." Mondtam, lefelé nézve. 

Elnevette magát. "Nem kell lefelé nézned emiatt. Ne felejtsd el, jól ismerlek."

Ránéztem, halványan elmosolyodtam, aztán a lift egy hangot adott ki, és kinyíltak az ajtók. Kisétáltunk a liftből, és végig mentünk egy folyósón. A lakása az utolsók között volt a folyosó végén. Oda értünk a lakása ajtajához, és kinyitotta.

 Az ajtó egyenesen a nappaliba nyílt. Egész nagy volt, de egyszerű. Volt egy tévéje, egy nagy kanapéja, és egy asztal négy székkel körülötte. 

"Erre van a szobád." Mondta, és elsétált egy rövid folyosóig, és egy ajtóhoz ért. Ahogy kinyitotta az ajtót, benéztem, és imádtam amit láttam. A szoba fekete-fehér volt. Egy hatalmas, fehér ágy, egy nagy fekete-fehér szekrény, és két fehér éjjeliszekrény volt az ágy két oldalán. Volt még ott egy óriási ablak is, csodálatos kilátással LA-re. 

"Imádom!" Sikítottam, miközben megöleltem.

"Most pedig pakolj le, mert meg akarom mutatni a lakás többi részét is." Nevetett fel, és kisétált a szobámból. Kicsomagoltam a dolgaimat, és elraktam őket a helyükre. Miután elkészültem, körbe vezetett a lakásban. 

"Vedd fel a bikinidet. Később talán elmegyünk a tengerpartra." Mondta, miközben egy-egy szendvicset csinált kettőnknek. 

"Oké." Elsétáltam a szobámba, és felvettem a zöld bikinim. Aztán úgy döntöttem, hogy ráveszek egy rövidnadrágot, és egy fehér pólót. Elaktam naptejet,  a napszemüvegem, az iPhone-om és a pénztárcámat a táskámba. Azért kell a naptej, mert eléggé sápadt bőrű vagyok. A hajamat egy kócos kontyba fogtam, és kisétáltam a konyhába.