Köszönöm Fox (James Maslow Fan Fikció) (Fordítása a 'Thanks Fox'-nak)

14.rész

"JAMES!" Éreztem, ahogy fogy az erőm. "Kérlek, James." Most már csak suttogni tudtam. 

"Imádni fogod. Ne aggódj." Mondta Jonathan. 

"Kérlek, hagyd abba."

Elkezdte levenni a pólóm. 

"Ne!" Próbáltam visszavenni a pólóm, úgy ahogy volt. 

Elkapta mindkét csuklómat, a hűtőhöz szorította azokat, és megpróbált megcsókolni. Jobbra és balra fordítottam a fejem. 

"Állj le!" 

Aztán hallottam egy erős kopogást az ajtón. 

"Cat?" Hallottam az ajtó másik feléről. 

"JAMES! KÉRLEK SEGÍTS!"

"Fogd be!" Suttogott Jonathan, és rárakta a kezét a számra. 

Hallottam ahogy James megpróbálja kinyitni az ajtót, de az be volt zárva.

Jonathan megpróbált a hálószobája felé vinni, de valahogy visszanyertem az erőmet, és megpróbáltam az ajtó felé menni. Erősen tartott, és nem tudtam magam kiszabadítani, de nem tudott a hálószoba felé se vinni. 

Megharaptam a kezét. 

"Áuu!" Ordította fájdalmában, és levette a kezét a szájamról. 

"KÉRLEK JAMES!" Üvöltöttem. 

BUMM! BUMM! Hallottam, hogy valamivel üti az ajtót. 

Egy hangos reccsenéssel hirtelen kicsapódott az ajtó, és James rohant be a lakásba. Pár másodpercig még sokkoltan állt ott, engem nézve. 

"JAMES!" Sírtam még erősebben. 

"NE ÉRJ HOZZÁ!" Kiabálta James, miközben Jonathanhez és hozzám rohant. Behúzott egyet Jonathannek, aki a földre terült. 

"Soha többé ne érj hozzá!" Kiabálta az ujjával rámutatva.

"Úristen!" Nézett rám sokkoltan. "Gyere ide." Széttárta a karjait, és megölelt. Erősen magához szorított. 

Beletemettem az arcom a mellkasába, és erősen belekapaszkodtam a pólójába. 

"Shhh, minden rendben van. Itt vagyok, most már biztonságban vagy." Mondta, a hátamat simogatva, hogy lenyugodjak. 

"Hol vannak a cuccaid?"

A táskám felé mutattam. Odasétált, és felkapta, még mindig az egyik karját körülöttem tartva. Egy percre sem engedett el. 

"Menjünk." Az ajtóhoz sétáltunk, és kisétáltunk a lakásból. Érezni lehetett ahogy Jonathan végig minket bámul. James és én a kocsihoz sétáltunk, nála volt a táskám, és még mindig átkarolt. Még mindig sírtam egy kicsit a történtek miatt, ő pedig a karomat simogatta a kocsi felé menet. 

Kinyitotta nekem az ajtót, én pedig beültem az autóba. Aztán becsukta az ajtót, körbe sétálta a kocsit, és beszállt. Hátra rakta a táskám, és rám nézett. 

"Van valaki hátul, aki alig várta, hogy láthasson." Mondta, nagyon lágy hangon. 

Hátra néztem, és megláttam egy kicsi, fekete-fehér fickót.

"Fox!"

"Vau, vau!" Fox előre jött, leült az ölembe, és elkezdte nyalogatni az arcom. Nevettem egy kicsit.

 James beindította az autót. "Sajnálom." Mondta, és egy zsebkendőt tartott felém.

"Mit sajnálsz?" Kérdeztem meglepve, miközben letöröltem a könnyeimet a zsebkendővel amit adott.