Köszönöm Fox (James Maslow Fan Fikció) (Fordítása a 'Thanks Fox'-nak)

11.rész

"Itt vagyunk." Mondta James, miközben leparkolt egy nagy házzal szemben.

"Tetszik?" Kérdezte Logan, ahogy észrevette, hogy a házat nézem.

"Igen, nagyon. Mármint, ez gyönyörű."

"Mondd ezt akkor, amikor meglátod James házát." Nem mondtam semmit, csak kiszálltam az autóból. Szinte érezni lehetett, ahogy a levegő egyre feszültebb lett James és Logan között.

"Carlos!" Kiáltottam, ahogy megláttam.

Mosolyogva odasétált hozzám. "Igen?"

Körbe néztem, hogy biztos legyek benne, hogy Carlos és én egyedül vagyunk. "Tudunk beszélni négy szem közt? Kérdezni akarok valamit."

"Igen, persze. De gyorsan, mielőtt a többiek is ideérnének." Mutatott Logan-re, James-re, és Kendall-re.

"Van egy olyan érzésem, hogy valami nem stimmel. Például, amikor nálad voltunk, Kendall átkarolt, és James furán nézett rá. És az előbb, Logan azt mondta, hogy várjak csak, amíg meglátom James házát, mert tetszett a te házad, és ez is." Mutattam a házra. "És éreztem, ahogy a levegő feszült lett közöttük. Most csak én érzem így, vagy valami tényleg nem stimmel?"

"Igazából, nagyon régóta ismerem James-t, és azt el tudom mondani, hogy csak védeni próbál. Tegnap tök normális volt, de ma már próbál védeni. Szívesen elmondanám, hogy mi nem stimmel, de nem értem mi a gond. "Mondta, James-re nézve. "De ne aggódj, beszélek vele, amikor kettesben vagyunk."

"Oké, köszönöm." Mosolyogtam rá, ő pedig kitárta a karjait, és megöleltem. Aztán hátra néztem, és láttam, hogy a fiúk odajönnek hozzánk.

"Készen állsz, hogy találkozz Alexaval?" Kérdezte Carlos, széles mosolyra húzva a száját.

"Aha." Mosolyogtam vissza.

"Akkor gyere." Elkapta a csuklóm, és eltolt a ház irányába, miközben én csak nevettem.

Carlos az ujjával elkezdte lenyomni a csengőt, és egy örökkévalóságnak tűnt amikor végre elengedte.

"Nem gondolod, hogy elég lesz?" Kérdeztem.

"Hozzá szokott." Vonta meg a vállát.

A fiúk mögöttünk csak röhögtek.

"Carlos elég lesz, nem vagyok süket." Szólalt meg egy szőke lány, miután kinyitotta az ajtót. "Oh, szia. Azt hiszem, te Catherine vagy. Én Alexa vagyok, örülök, hogy megismerhetlek." Mosolygott, és kinyújtotta a kezét.

"Igen, Catherine vagyok. És én is örülök, hogy megismerhetlek." Mosolyogtam én is, és megráztam a kezét. "Úgy érzem, mintha már láttalak volna valahol."

Mosolygott. "Gyere be, és jobban megismerhetjük egymást. Az egyik barátom is itt van, és őt is megismerheted." Aztán Carlos-ra nézett. "Neked is szia." Mondta, és megcsókolta, aztán oldalra lépett, hogy mindenki bemehessen a házba.

A srácok előttem és Alexa előtt mentek.

"Lehetséges, hogy ismersz. De nem személyesen." Mondta.

"Mi a teljes neved?"

"Alexa Vega."

"Várjunk csak. Te játszottál a 'Kémkölykök'-ben." A szemem felcsillant a felismeréstől.

"Igen, játszottam benne." Mosolygott. "És hallottam a történetedről. Megkapod, amire vágysz, biztos vagyok benne."

"Remélem." Volt az utolsó dolog, mielőtt BUMM! Neki mentem valakinek. Ahogy magam elé néztem, láttam ahogy Logan áll ott.

"Logan! Miért állsz az utamban?" Nem mozgott, és nem pislogott. Olyan volt, mint egy szobor.

"Tudom mi a baja." Mondta Alexa. "Gyere velem." Körbe sétálta Logan-t, és bement a nappaliba. Ott volt egy lány, a kanapé előtt, aki éppen akkor üdvözölte a fiúkat. Alexa odavitt hozzá. Wow, nagyon csinos volt.

"Cat." Nézett rám Alexa. "Az úgy jó, ha Cat-nek szólítalak?"

"Igen, igen, persze." Mosolyogtam.

"Szóval Cat, ő itt Joni, az egyik barátom. Joni, ő itt Cat, James egyik barátja." Mutatott be minket egymásnak Alexa.

"Szia, örülök, hogy megismerhetlek." Nyújtottam ki a kezem egy kézfogásra, de helyette megölelt. Először meglepődtem, de aztán visszaöleltem.

"Szia! Én is örülök, hogy megismerhetlek!" Mondta, miután elengedett.

Joni ránézett Loganre, és ő még mindig ugyanott állt, ahol azelőtt.

"Loooooogaaaaan." Integetett Kendall közvetlenül az arca előtt.

"Ohh, hmm, mi van?" Tért vissza az álmodozásból. Ránézett Joni-ra.

"Oh, ömm, szia." Integetett neki, kicsit elpirulva.

"Szia." Integetett vissza Joni, és szégyenlősen mosolygott.

Alexa egy kicsit meglökött a könyökével, és ahogy ránéztem kacsintott egyet, mosolygott, és Jonira és Loganre nézett. Egyből rájöttem. Tetszettek egymásnak.

"Gyere velem." Suttogta.

Elkezdett sétálni, én pedig mögötte mentem. James és Carlos beszélgettek, és minket figyeltek, Kendall pedig írt valamit a telefonján, és csak pár másodpercig nézett felénk.

"Észrevetted, hogy mi történik kint, igaz?" Kérdezte tőlem, miközben beléptünk a konyhába.

"Igen. Úgy értem, a legfurcsább az volt, hogy Logan elcsöndesedett, és el is pirult. Soha nem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet. És Joni egy tök energiával teli lánynak tűnt az elején, de aztán ő is elhalkult."

"Szerelmesek. És segítened kell összehoznunk őket. Tudom, hogy nem ismersz túl jól, de rengeteg időnk van megismerkedni. Mit gondolsz? Carlos és James is segítenek majd. Meg fogom kérdezni Kendall-t is, hogy mit szól hozzá."

"Én benne vagyok." Mosolyogtam.

"És most te következel."

"Mi?" Néztem rá meglepve.

"Hallottam egy-két dolgot rólad és Jamesről." Kacsintott.

"Nem... Nem, mármint... Ajj, nem tudom. Nem tudom, nagyon jól érzem magam, amikor vele vagyok, de... Még mindig nem állok készen. Nem tudok úgy megbízni a fiúkban, mint ezelőtt. Úgy érzem megbízok benne, de utoljára, amikor egy fiúval voltam, összetörte a szívem." Néztem lefelé.

"James egy rendes srác. Nem lenne képes bántani egy olyan lányt, mint te. Inkább vállalná, hogy te törd össze, mint ő téged. Csak várj egy kicsit vele, és minden rendben lesz." Ölelt meg.

"Köszönöm."

"Most pedig ismerjük meg egymást. Beleértve Jonit is." Mosolygott, megragadta a karom, és visszahúzott a nappaliba.