Köszönöm Fox (James Maslow Fan Fikció) (Fordítása a 'Thanks Fox'-nak)

8.rész

*Bzzzzz*

"Ajj, ki az ilyen korán?" Morogtam, miután a telefonom rezgése felébresztett.

Az ágyam melletti éjjeliszekrényhez fordultam, és kinyújtottam a kezem a telefonért. Meg kellett keressem a telefonomat, és miután végig tapogattam az asztalt, végre megtaláltam. Jött egy új üzenetem James-től.

"James. Felébresztettél!" Beszéltem a telefonomhoz. Miért beszélek a telefonomhoz? Nem mintha hallana.

Megnyitottam az üzenetet.

'Jó reggelt szépség. Hogy vagy?

Meg akartam kérdezni, hogy jó lesz-e, ha tízkor felveszlek.'

'Jó reggelt. Igazából jól voltam, amíg valaki fel nem ébresztett 7:30-kor!
Haha, dehogyis, semmi baj =) Jól vagyok, és te?
És igen, jó lesz. Kész leszek addig.'

Pár másodperccel később, kaptam egy választ.

'Ohh, bocsi.
Akkor tízre ott leszek.
Később találkozunk.

xoxo, James.

Semmi baj.
Később találkozunk.
xoxo, Cat. 

Miután elküldtem az üzenetet, még öt percig az ágyamban feküdtem. Végül erőt vettem magamon, és kisétáltam a konyhába enni. A szekrényekhez sétáltam, és kivettem egy tálat. 

"Jó reggelt." Hallottam magam mögül. Lefagytam egy pár másodpercig.

"Jó reggelt." Mondtam, és a hűtőhöz sétáltam. 

"A tej, és a gabonapehely itt van." 

Az asztalhoz sétáltam, és vele szemben leültem. "Köszi." Tejet és gabonapelyhet öntöttem a tálamba, és elkezdtem enni. 

"Naaa, szeretnél valamit csinálni ma?" Kérdezte Jonathan. 

"Igen, és semmi közöd hozzá, hogy mit és kivel. És te? Nem kéne dolgoznod?"

"Nem. A főnököm azt mondta, hogy kivehetek egy napot." Nézett le. 

Ééés most én vagyok az, akinek bűntudata van, amiért durva voltam. Ahh, utálom ezt az érzést. 

"Figyelj Jay, nagyon sajnálom, hogy ennyire durva voltam. Nem tetszett ahogy megkérdezted, hogy kivel voltam tegnap. Nem szeretném, ha megint irányítás mániád lenne, mint amikor együtt voltunk, nagyon nem szeretnék semmi konfliktust veled megint."

"Semmi baj. Nem kell bocsánatot kérj, igazad van. Nem volt helyes, amit tegnap csináltam, és elnézést kérek emiatt." Nézett a szemembe. 

"Felejtsük el? De remélem nem fog még egyszer megtörténni."

"Igen, és nem fog megtörténni." 

Befejeztem az evést, és felálltam. 

"Megyek, elkészülök." Mondtam, miközben betettem a tálamat a kagylóba. 

"Rendben."

Elmentem a szobámba, és lezuhanyoztam. Egy törülközővel a testem, a másikkal pedig a hajam tekertem körbe. 

Kisétáltam a fürdőszobából, felvettem egy rövidnadrágot és egy fehér topot. Felhúztam hozzá a fekete Vansem. A tusomat, a szempillaspirálomat, és a szájfényemet használtam. Elővettem a kistáskám, és beleraktam a pénztárcám, a fülhallgatóm és a telefonom. 

Kimentem a nappaliba, és megláttam, ahogy Jonathan a Mario Kart-al játszik a Wii-n. 

"Hé Jay, csatlakozhatok? 

"Ömm, ja, persze." Mondta miközben felnézett rám. "Nem számítottam rá, hogy ilyen gyorsan kész leszel."

"Ez megmagyarázza, miért ijesztettelek meg." Mosolyogtam. "Köszi." Mondtam, ahogy odanyújtotta a kontrollert. 

Körülbelül másfél órát töltöttünk a játékkal. 

Csöngettek. "Kinyitom." Mondtam, miközben felálltam. "Azt hiszem, ez amúgy is nekem szól. Tíz óra van, szóval igen." Mosolyogtam rá, miközben felkaptam a táskám. 

"Szia." Húztam széles mosolyra a szám, miközben kinyitottam az ajtót, és megláttam James-t. 

"Szia." Mosolygott és megölelt. 

"Kész vagy?" Próbált beszélni James brit akcentussal.

"James?"

"Igen?"

"Maradj az amerikai akcentusodnál." Veregettem meg a vállát. 

"Ezt most nem mondhatod komolyan." Tettetett sokkoltságot. 

"De igen." Vigyorogtam. 

Mindketten elkezdtünk nevetni. 

"Cat..." Hátranéztem, és megláttam Jonathan-t. Ott állt, és James-t nézte. 

"Mit keresel te itt?"