Köszönöm Fox (James Maslow Fan Fikció) (Fordítása a 'Thanks Fox'-nak)

20.rész

A telefonom rezgésére ébredtem. 

Elvettem és megnéztem az üzenetet. 

'Van kedved velünk lógni ma?' Lexi írt.

'Igen! Szólok Jamesnek is.'

'Ne aggódj. Már szóltam neki. =)

Később tali.

Xoxo, Lexi.'

'Oké.

Xoxo, Cat.'

Körbe néztem. A szobámban voltam, de nem emlékszem, hogy előző éjjel feljöttem volna. Beraktam a telefonom a nadrág zsebembe és lesétáltam a lépcsőn. A levegőben bacon, és tükörtojás illatot éreztem. Meghallottam Fox ugatását.

"Fox maradj csöndben! Felébreszted Catet!" Szólt rá James. 

Meghallottam Fox kis mancsait a földön, a következő pillanatban pedig már ott állt előttem. 

"Szia." Suttogtam, és felvettem Foxot. 

A konyhába sétáltam. "Ne aggódj. Lexi keltett föl." Mondtam, és ahogy rámnézett, rámosolyogtam. 

"Oh, jó reggelt Csipkerózsika." Mosolygott. "Szerencséd van Fox." Nevetett, Foxot nézve, aki a karjaimban volt. James a tűzhelynél állt, rövidnadrág és trikó volt rajta. Wow, szexin néz ki. 

"Jó reggelt. És igen, szerencsés." Kuncogtam a 'Csipkerózsika' részen, aztán elmosolyodtam és lenéztem Foxra. 

"Ülj le, aztán felszolgálom a reggelit, ha kész van." 

"Oké." Leültem egy asztalhoz, ami a konyhában volt és hagytam, hogy Fox felugorjon az ölembe. Fox-szal játszottam, amíg várakoztam. James lerakott egy tálat a földre, én pedig elengedtem Foxot, hogy ehessen. A csaphoz mentem, megmostam a kezem és újra leültem. 

"Parancsolj." Két tányért rakott le elém. Az egyiken két tükörtojás volt két baconnel, egy mosolygós fejet formázva, a másik tányéron pedig gofri volt.

"Hmm, jó az illata ÉS jól is néz ki." Mosolyogtam. 

Elment, és a saját tányérját is idehozta, (igen, csak egy egy volt neki, mindennel rajta) aztán leült.

"Jó étvágyat." Mondtam.

"Jó étvágyat." 

Egy darabig csendben ettünk. 

"James?" 

"Hmm?" Halkan felnevettem, mert tele volt a szája, és olyan cukin nézett ki.

"Hogy-hogy a szobámban ébredtem fel? Nem emlékszem, hogy bementem volna tegnap éjjel." 

"A kanapén aludtál el, miközben a filmet néztük, aztán úgy döntöttem, hogy felviszlek, mert nem akartalak felébreszteni." Magyarázta el.

"Oh, oké. Köszi." Mosolyogtam rá. 

"Nem probléma." Mosolygott vissza. Befejeztük az evést és James felállt. 

"Hagy segítsek a mosatlanokkal." Álltam fel én is. 

"Nem kell."

"De szeretnék." Megfogtam a tányérokat és az evőeszközöket, és beleraktam őket a kagylóba. James hozta a poharakat. "Én mosogatok, te pedig megtörlöd őket."

"Rendben." Elkezdtük a mosogatást, és a végére egész gyorsak lettünk. Miközben James az utolsó poharat törölte meg, én pedig a mocskot takarítottam el, amit mosogatás közben csináltam a koszos edényekkel, James úgy döntött, hogy lefröcsköl vízzel. 

"James!" Lenéztem a vizes pólómra, aztán visszanéztem rá, sokkoltan. Elnevette magát. "Komolyan Maslow?" Bólogatott. "Rendben." Vontam meg a vállam, és én is lefröcsköltem. 

"Héé!" Nézett rám, aztán a vizes pólójára. 

"Te hibád." Vontam meg a vállam mosolyogva, és elzártam a csapot. Ránéztem, ő pedig engem nézett. "James, ne." Tettem néhány lépést hátra. 

Gonoszan mosolygott és lassan felém sétált. Elkezdtem futni. Ő mögöttem futott. Az étkezőbe szaladtam, és körbe futottam az asztalt. "Elkaplak!" 

"Túl sokat álmodsz!" Kiabáltam vissza, és tovább futottam. A nappaliba futottam, és a kanapé mögött megálltam. James velem szemben állt, de a kanapé másik oldalán. Próbált jobbra és balra futni, de én mindig az ellenkező irányba indultam el. 

"Feladom." Mondta, felrakva a kezeit a levegőbe. 

"Komolyan?" Kérdeztem meglepetten. 

"Dehogy!" Mondta, és abban a pillanatban átugrott a kanapén, elkapott, és lefektetett a kanapéra. Elkezdett csikizni. 

"Ne, James, hagyd abba, kérlek!" Könyörögtem nevetve. 

"Ez a büntetésed." Nevetett. 

"James!" Nevettem tovább.

Egy idő után, ami egy örökkévalóságnak tűnt, abbahagyta a csikizést. Fölöttem volt, az arca az enyémmel szemben. Egymás szemébe néztünk. Elkezdett lehajolni. Nem mozogtam, csak vártam, hogy mi következik. Éreztem a leheletét az arcomon, az ajkai milliméterekre voltak az enyémtől. Becsuktam a szemem, és az ajkaink találkoztak. Varázslatos volt, éreztem a pillangókat, és a tűzijátékokat a gyomromban, mindkettőt egyszerre. 

Elhúzódott, és mosolyogva rámnézett. "Mondtam, hogy elkaplak."