Köszönöm Fox (James Maslow Fan Fikció) (Fordítása a 'Thanks Fox'-nak)

22.rész

"Visszatértünk!" Kiáltottuk egyszerre, és felnevettünk.

"Ajjaj..." Mondta Carlos. Lexi elsétált mögötte, és rácsapott a fejére. "Áúú!"

"Te hibád." Mosolygott édesen Lexi, leült mellé, Carlos pedig átkarolta. 

Joni leült Logan mellé, aki szintén átkarolta. Én leültem James mellé, nagyon közel, de ő nem karolt át, egyszerűen csak ültünk egymás mellett. Joni ránk nézett és mosolygott. Mintha azt akarta volna mondani a nézésével, hogy csináljak valamit, hogy közelebb kerülhessek Jameshez. 

Beszélgettünk egy darabig. 

"Szóval, Cat?" Kezdte Logan.

"Igen?" Néztem rá. 

"Színésznő és énekesnő akarsz lenni, igaz?" 

"Igen." Bólintottam.

"Hagyd az "igen"-t az esküvődre James-szel." Mondta Carlos. Csodálkozva néztem rá. "James elmondta nekünk." Mosolygott. 

"Oh, oké."

"És van egy probléma, igaz?" Folytatta Carlos.

"Ja, hogy szégyenlős vagyok." Lenéztem a kezeimre, amik az ölemben voltak. James átkarolt, és közelebb húzott magához. Rádőltem, felnéztem rá, ő pedig rám mosolygott. Visszamosolyogtam, aztán újra Carlosra néztem. 

"Segítünk majd." Mosolygott, aztán Lexire nézett.

"Megnézem hogy színészkedsz, és segítek, ha arra van szükség. Szerintem jobb, ha velem kezdesz,  mert velem nem kell idegeskedned. Később majd a srácok is besegítenek, ha esetleg nagyobb 'leckéket' veszünk." Idézőjeleket mutatott a 'leckék' szóhoz. "De ha mással jobban éreznéd magad, mint velem, akkor kezdhetsz vele is." Mosolygott.

Óriási nagy mosollyal az arcomon néztem rá. "Nagyon nagyon köszönöm! És előbb inkább veled kezdenék." Mosolyogtam szégyenlősen.

"Oké, Joni is ott lesz velünk, ha az úgy jó neked."

"Persze, nem probléma."

"Holnap kezdünk."

"Alig várom." Mondtam lelkesen. 

Logan ránézett a karórájára. "Ideje indulnunk." Mondta, Jonira nézve.

"Oké. Később találkozunk." Mondta Joni integetve. "Sziasztok."

"Sziasztok srácok." 

"Sziasztok." Mondtuk mindannyian, egyszerre.

"Megtudhatnám hová mennek?" Kérdeztem, ahogy elmentek. 

"Logannek van egy kis meglepetése neki." Mosolygott Kendall, Lexi és Carlos. 

Felnéztem Jamesre. "Csak én nem értem mi folyik itt, vagy te sem?" 

Lenézett rám. "Nem, én sem értem." 

Lexire, Carlosra és Kendallre néztünk, magyarázatra várva. 

"Logan valami különlegessel készül neki, miközben elviszi ebédelni. Nem mondom el mivel. Majd ők elmondják, ha visszajöttek." Magyarázta el Lexi. 

"Ez nem ér." Duzzogtam, mire mindenki felnevetett, de aztán már nem duzzogtam, csak egy kicsit mosolyogtam. 

"Mikor megyünk enni? Éhes vagyok." 

"Mehetünk most már. Már fél tizenkettő van."

"Akkor menjünk." James kezét fogva felálltam. "Gyere kérleeeek." Néztem rá boci szemekkel. 

Felállt és kuncogott. "Gyertek srácok, mielőtt még elkezd éhezni. Nem szeretném, ha meghalna."

"Ti ketten OLYAN cukik vagytok!" Mondta Lexi, Kendall és Carlos pedig egyetértve bólogattak. "Menjünk. Én is már elég éhes vagyok." 

Aztán mindannyian a kocsijainkhoz mentünk, és elhajtottunk egy közeli étterembe. 

Kendall Carlos-szal, és Lexivel ment, így mi James-szel egyedül lehettünk egy kicsit. 

"Mindig ilyenek?" Kérdeztem James-t, miközben ő az étteremhez vezetett. 

"Hogy érted, hogy ilyenek?" 

"Amikor megpróbálnak embereket összehozni."

Kuncogott. "Általában sokkal rosszabbak. De tiszteletben tartják, hogy kicsit szégyenlős vagy, és visszafogják magukat."

"Ohh, oké." 

Megérkeztünk az étteremhez. Egy egyszerű, olasz étterem volt.

"Látom elmondtad Lexinek, a kedvenc fajta kajád." Mondta James, miközben a kocsija előtt álltunk. 

"Igen, elmondtam." Kuncogtam. Rám nézett. "Mi az?"

Elmosolyodott. "Semmi. Csak cuki vagy, amikor kuncogsz."

"Van olyan alkalom, amikor nem vagyok cuki?" Kérdeztem. 

"Nem, nincs." Nevetett, én pedig mosolyogva megráztam a fejem." 

"Tetszik a meglepi?" Kérdezte Lexi, miközben ő és a srácok odajöttek hozzánk."

"Imádom!" Mondtam, széles vigyorra húzva a szám. 

"Annak ellenére, hogy tegnap is olasz kaját evett." Mondta James.

"Komolyan?" Kérdezte Carlos.

"Ja. James olasz tésztát csinált ebédre." Mosolyogtam. 

"Oké. Ezen nem lepődök meg." Mondta Kendall.

"Miért?" Kérdeztem.

"Semmi bio kaja." Nézett Jamesre egy darabig, aztán Carlos, James és Kendall nevetésben törtek ki.

Lexire néztem egy 'Segíts, mi folyik itt?' nézéssel.

Elmosolyodott. "Kendall általában csak bio kaját eszik, és néha ezt csinálja. Megjátsza, hogy mérges másokra, ha ők nem esznek ilyet."

"Ohhh, most már értem." Nevettem. 

"Bemenjünk?" Kérdezte Kendall, ahogy befejezték a nevetést.

"Ja." Mondta James, és mind bementünk. 

Joni pov~

Most egy nagyon romantikus étteremben ülök Logannel. 

Eszünk és beszélgetünk. Kíváncsi vagyok, miért hozott el engem ide. Ebédelhetnénk a többiekkel is, de ehelyett, itt vagyunk. Ne értsetek félre, szívesebben vagyok itt vele, mégis csak Loganről beszélünk. De még mindig azon gondolkozom, hogy miért egy ilyen romantikus étteremben vagyunk. Nagyjából elvagyunk szigetelve a többi embertől, ami még romantikusabbá teszi a hangulatot. A pincér odajött hozzánk, és elvitte a tányérjainkat, amikor végeztünk. A kezeim az asztalon voltak, és hirtelen megfogta azokat. 

A szemembe nézett. 

"Joni, tegnap csókolóztunk először, és szinte még mindig érzem az ajkaid az ajkaimon. Nem tudom elmagyarázni, mit éreztem, amikor csókolóztunk, valami varázslatos volt, amit nem lehet szavakba önteni. Egy különleges kapcsot éreztem, amikor először megláttalak, és azért voltam olyan ideges az elején, mert nem akartam elrontani a dolgokat, és nem akartam, hogy megutálj. 

Joni Diamond, leszel a barátnőm?" Kivett egy dobozt a zsebéből, kinyitotta, és egy szív medálos nyaklánc volt benne. 

Könnyes szemekkel néztem rá. "Igen. Igen, leszek!" Húztam széles mosolyra a szám. 

Felállt, odasétált hozzám, és szenvedélyesen megcsókolt. Visszacsókoltam. 

Ahogy elhúzódtunk, rámnézett. 

"Ez a nyaklánc tud valami különlegeset." Megmutatta a szívet, ami a nyakláncon volt, és észrevettem, hogy a monogram, 'LH' van rajta. 

"Ez tökéletes." Mondtam ámultan. 

Kivette a dobozból, én pedig megfogtam a hajam, hogy a nyakam köré tudja rakni. 

Ahogy kész volt, a szemembe nézett. "Szeretlek." Mondta. 

"Én is szeretlek." Aztán megcsókolt.