Köszönöm Fox (James Maslow Fan Fikció) (Fordítása a 'Thanks Fox'-nak)

40.rész

"Cat, James! Ébredjetek... AHHH, A SZEMEM! TE JÓ ÉG, MI A FRANC?!"
Kiabálta Logan, ahogy reggel belépett a szobánkba.

"Haver! Mi a francot keresel itt!?" Kiáltotta James, ahogy felült.

Természetesen a takaró eltakarta az alsó felét.

A takaró alá bújtam, majd elhúztam a szemem elől, hogy ránézhessek Loganre. Magamat eltakarva felültem.

"Édesem, mi... Úristen! Nem hiszem el!" Kiáltotta Joni izgatottan. "Menjünk innen, Logan! Adjunk nekik egy kis magánidőt!" Kitolta Logant a szobából. "Elnézést!" Mondta kisétálva, majd becsukta az ajtót.

Jamesre néztem, ő pedig rám. Mindketten össze voltunk zavarodva. "Hogy jutottak be a házba? Tegnap bezártad az ajtót." Mondtam.

"Azt hiszem még mindig vannak kulcsai. Még régebben adtam oda neki, hogy vigyázni tudjon Foxra, amíg én távol voltam."

"Ohh, oké." Bólintottam. "Utálom, ahogy felébresztett." Duzzogtam.

"Aww, ne duzzogj édesem." Ölelt meg. Elpirultam. "Mi, én..." Lenézett rám. "Oh, oké, most már értem. De ezt már tegnap is láttam." Kacsintott. Még jobban elpirultam. Halkan felnevetett. "Öltözz fel, aztán lemegyünk." Megpuszilta a fejem, majd felkelt.

James és én elkészültünk és lementünk. Logan és Joni csinált nekünk reggelit. Ahogy beléptünk a konyhába, Joni hozzám szaladt, megragadta a karomat, majd kirángatott a konyhából.

"Milyen volt? Gyengéd? Hogyan történt? Különlegesnek érezted magad?" Kérdezte kitágult szemekkel.

"Csajszi, nyugodj le." Nevettem, aztán megválaszoltam a kérdéseit. Ezután ettünk, majd elmentünk otthonról. A parkba mentünk a többiekkel.

"Szép az idő idekint, nem igaz?" Kérdezte Maxi. Mindenki a fűben ült a parkban.

"Igen, az." Mondta Kendall, közelebb húzva Maxit magához.

James vállára döntöttem a fejem, ő pedig átkarolt engem. Csipogott a telefonom, majd elővettem. Volt egy új üzenetem. Egy ismeretlen számtól.

'Légy óvatos.
Figyelmeztettelek.'

Le voltam döbbenve, ahogy elolvastam. "Valami baj van, kicsim?" Kérdezett James. Odaadtam neki a telefonom, és elolvasta. "Lehet, hogy...?" Kezdte.

"Jonathan az?" Kérdeztem. Egyszerűen csak rám nézett. "James, félek." Elrejtettem az arcom a vállában.

"Ne félj. Nincs itt, szóval csak élvezd az itt töltött időt." Megölelt. Megint csipogott a telefonom.

'Téved!' Ez állt az üzenetben.

"James, itt van!"  Mondtam, kiborulva.

"Menjünk haza." Megölelt és felálltunk. "Bocsi srácok."

"Semmi baj." Mondta Joni.

"Vigyázz rá!" Mondta Maxi.

"Úgy lesz." Válaszolt James. Mind elköszöntünk egymástól, aztán James és én elindultunk haza.

Miután beléptünk a házba, leültem a kanapéra, majd felhúztam és megöleltem a lábaimat. "James, rettegek."

"Ne tedd. Nem fog bántani."

Eltelt a nap. James és én lustálkodós napot tartottunk. Foxszal játszottunk, filmeket néztünk és játékokat játszottunk.

****

"Kelj fel, szerelmem." Szólt hozzám James.

"Jövök." Mondtam, álmos hangon.

Ma forgatni fogunk. James és én elkészültünk, reggeliztünk, aztán elmentünk a stúdiókhoz.

"Készen állsz az ötödik epizódodra?" Kérdezte Malese.

"Egy kicsit ideges vagyok." Válaszoltam.

"Minden rendben lesz." Mosolygott. "Sok szerencsét kívánok. De igazából nincs rá szükséged, mert te egy nagyon jó színésznő vagy."

Kuncogtam. "Köszönöm." Visszamosolyogtam.

"Készüljetek fel!" Kiáltotta Scott.

Eljött az idő. Nyugodj meg Cat, meg tudod csinálni. A helyemre álltam, és felkészültem.

"És felvétel!" Kiáltotta Scott.