Köszönöm Fox (James Maslow Fan Fikció) (Fordítása a 'Thanks Fox'-nak)

26.rész

A kocsijához sétáltunk, és kinyitotta nekem az ajtót. 

"Köszönöm." Mosolyogtam. 

"Szívesen." Mosolygott vissza. 

Aztán körbesétálta az autót, ő is beszállt, és elkezdett vezetni. 

"Hová megyünk?" Kérdeztem.

"Majd meglátod." 

"De én most szeretném tudni." Keresztbe tettem a karjaim magam előtt és duzzogtam. 

"Cuki vagy amikor duzzogsz, de ez nem fog rajtad segíteni." Mosolygott az utat nézve. 

"Legalább megpróbáltam." Vontam meg a vállam, ő pedig kuncogott.

Egy jó harminc perc volt az út, aztán leparkolt egy tengerpart parkolójában. Kiszállt a kocsiból, körbesétálta, és kinyitotta nekem az ajtót.

"Annyira örülök, hogy végre találkoztam egy úriemberrel." Mosolyogtam rá.

"Én pedig örülök, hogy találkoztam egy igazi hölggyel." Mosolygott vissza.

"Kíváncsi vagyok, hogy miért csak úriEMBERek léteznek, és miért nincsenek úriHÖLGYEK."

"Oh, Istenem! Végre valaki, aki úgy gondolkozik mint én!" Mondta James, egy csipetnyi kétségbeeséssel a hangjában, és felnevetett. "Mindig ezen gondolkozom a turnébuszok hosszú útjain, és a srácok csak kiröhögnek."

"Nem szép dolog tőlük. Mármint, ez egy jó érv." 

"Olyan jól megértesz." Ölelt meg, és mindketten felnevettünk. 

"És, hová is megyünk?" Kérdeztem, még egyszer. 

"A partra."

"Elmondhattad volna. Magassarkú van rajtam."

"Nem probléma." Felkapott, és elkezdett sétálni. 

"James, tegyél le! Le tudom venni őket." Nevettem.

"Akkor jó." Lerakott, és még kb. öt percig sétáltunk a parton. 

"Ez egy...?" Kérdeztem elámulva, ahogy egy gyönyörűen előkészített pikniket pillantottam meg.

"Igen. Itt fogunk vacsorázni." Mosolygott.

Leültem a pokrócra, James pedig elém ült. 

"Tetszik?" Kérdezte.

"Nem. IMÁDOM!" Mosolyogtam. 

"Jó tudni." Mosolygott vissza.

Ettünk és beszélgettünk egy darabig a Lexi-vel tartott színjátszó óráimról.

"Wow." Mondtam a horizontra pillantva. "Ez gyönyörű." A naplementét néztem. 

"Tetszik a látvány?" Kérdezte James nagyon közel ülve hozzám. 

"Imádom. Szerintem még nem láttam ennél gyönyörűbb naplementét." 

"Nem gyönyörűbb mint te."

"Köszi." Éreztem ahogy elvörösödök, és a fejemet a vállára hajtottam. Átkarolt, és a fejét az enyémen pihentette. Egy darabig így maradtunk. 

"Előveszek pár gyertyát." Elővett néhányat, és a pokróc köré rakta azokat, hogy sötétedés után is láthassuk egymást. 

Visszaült mellém, én pedig újra a vállára hajtottam a fejem. 

"Cat?" 

"Igen?"

"Kérdezhetek valamit?"

"Természetesen."