Köszönöm Fox (James Maslow Fan Fikció) (Fordítása a 'Thanks Fox'-nak)

6.rész

Catherine pov~

"Szívesen" Mosolygott rám.

Körbe sétálta az autót, és beült. Miután leült, rámnézett. 

"Hová szeretnél menni?"

"Őszintén szólva, fogalmam sincs."

"Dél van. Szeretnél elmenni ebédelni, utána pedig körbe tudlak vezetni?" Adott egy ötletet.

"Ha így jó neked, akkor igen." Mosolyogtam rá.

Mosolygott. "Persze, hogy jó így nekem."

Beindította az autót, és egy étteremhez vezetett, közel a stúdiókhoz.

Az autózás, elég kínos volt. Beszélgettünk egy kicsit, de nagyrészt csöndben voltunk.

"Itt vagyunk." Mondta, miközben leparkolta a kocsit, egy kicsi, de cuki étterem előtt. "Elég kicsi, és az emberek azt hiszik, hogy rossz a kaja, de higgy nekem, ha egyszer itt eszel valamit, mindenképp vissza akarsz majd jönni." Nevetett. 

"Szerintem cuki." Mosolyogtam, miközben az épületet néztem.

"Jó ezt hallani." Mosolygott, és kiszállt az autóból. 

Kikapcsoltam az övemet, és kiakartam nyitni az ajtót, de James megelőzött. 

"Köszönöm, de nem kell mindig kinyitnod, ahányszor ki akarok szállni, vagy be akarok ülni a kocsiba." Mosolyogtam.

"De ki kell. Lány vagy, ennyi." Kacsintott rám. Elpirultam, és lefelé néztem. 

Hallottam ahogy kuncog. "Nem kell eltakard, ha elpirulsz, aranyos vagy olyankor."

"K-Köszönöm." Továbbra is lefelé néztem. 

Kivette Foxot, és egy pórázt a kocsiból. Felnéztem rá, miközben felrakta a pórázt Fox-ra. Olyan gondoskodó Foxszal. Nagyon aranyosak. 

"Gyere." Mondta, a kezét, amiben a póráz volt kinyújtva felém. "Tudom, hogy szereted őt, és ő is szeret téged." Mosolygott. 

Széles mosolyra húztam a számat. Szeretem, amikor tudom, hogy egy kutya szeret engem. Imádom a kutyákat! "Köszönöm."

Elvettem Fox pórázát, és James mellett mentem. Odaértünk az étteremhez, és leültünk egy asztalhoz a külső területen. 

Jött a pincérnő és rendeltünk. 

"Szóval, mit is keresel itt LA-ben?" Kérdezte, miután ivott egy kortyot az italából, amit a pincérnő hozott. 

"Nem vagyok benne biztos, hogy el tudom mondani neked." MI VAN!?!? Cat te olyan hülye vagy! Persze, hogy eltudod mondani. Mi a legrosszabb dolog, ami történhet? Hogy kiröhög. Tökmindegy. 

"Talán segíthetek neked." 

"Igazából, ki akartam próbálni a színészkedést." Mondtam, az asztalt bámulva. Nem szeretnék ránézni most. Kicsit félek, hogy reagál. 

Oh Istenem, és itt van megint a bizonytalan Catherine. Hogy utálom ezt. Sóhajtottam. 

"Szégyenled?" Kérdezte. 

"Nem, nem erről van szó. Csak annyi, hogy elmondtam az álmomat néhány embernek, és csak kiröhögtek, és nekem ez nem tetszik. Van pár rossz élményem gyerekkoromból."

"Hát, abban biztos lehetsz, hogy én nem nevetlek ki." Hajolt közelebb hozzám. Velem szemben ült. A szemébe néztem, ő pedig komolyan nézett rám. 

"Segítek."

"Komolyan?" Felültem egyenesen a székemben, és az arcom csak úgy ragyogott.

"Komolyan." Mosolygott.