Köszönöm Fox (James Maslow Fan Fikció) (Fordítása a 'Thanks Fox'-nak)

27.rész

Arra ébredtem, hogy két kar ölel át. Az oldalamon fekve, az arcom beletemettem valami melegbe és erősbe. Aztán eszembe jutott, hogy James szobájában aludtam az éjjel. A szememet kinyitva, James-t láttam meg, aki mosolygott.

"Jó reggelt, gyönyörű." Lehajolt és megpuszilt.

"Neked is jó reggelt, jóképű." Mosolyogtam. 

"Édesem, nem baj, ha megint Lexivel töltöd a napot?" 

"Nem, nem baj. De miért? Ha nem baj, hogy megkérdezem." Néztem rá kíváncsian. 

"El kell intézzek pár dolgot."

"Oké." Mosolyogtam rá. 

"Gyerünk. Keljünk fel és együnk valamit. Menj és zuhanyozz le, addig én csinálok reggelit." Megpuszilta a homlokom. 

"Oké. És te?" Kérdeztem felállva. 

"Én zuhanyzok később." Mondta, ő is felállt és egy ajtóhoz ment, ami egy fürdőszobába vezetett. James éjjeliszekrényéhez mentem, hogy elvegyem a telefonom. Hirtelen két erős kart éreztem a derekam körül, amik magához húztak. Most már Jameshez voltam 'ragasztva', nem volt köztünk semmi hely. "Biztos nem haragszol rám?" Suttogta James a fülembe. 

Hátrafordultam a karjai között, és ránéztem. "Teljesen biztos vagyok benne." Mosolyogtam, majd megcsókoltam.

"Jó. Most pedig menj és zuhanyozz le. Nem szeretném, ha elkésnél a színjátszó órádról." Mondta, és elengedett.

Hátrafordultam a telefonommal a kezemben, és elkezdtem sétálni, de ekkor James rácsapott a fenekemre. "Hé!" Visszanéztem, és sunyin mosolygott. Kuncogva forgattam a szemeimet, majd a szobám felé vettem az irányt. Miután elkészültem, lementem a konyhába. Reggeli után elmosogattunk, és Lexi házához mentünk, mivel már tíz óra volt. 

"Heló, szerelmespár!" Mondta Lexi, ahogy kinyitotta az ajtót. 

Kuncogtam, és egy kicsit elpirultam. "Szia."

"Szia." Mondta James Lexinek. "Négy körül felveszlek, az úgy jó?" 

"Igen. Akkor, szia." 

"Szia." Lehajolt és megcsókolt. 

"Aww." Hallottam Lexit, én pedig elpirulva mosolyogtam. Mi van velem és a pirulással? 

"Még aranyosabb vagy amikor elpirulsz." Mondta James. "Szia." És ezzel elsétált. 

"Ti ketten olyan aranyosak vagytok." Mondta Lexi ahogy beléptem a házba. 

"Köszi." Mosolyogtam. 

"Van egy ötletem. Mivel tegnap is tök jól színészkedtél, csinálhatnánk valami különlegeset mire a srácok megérkeznek. Szerintem Carlos Jamesszel jön."

"Hmm, jól hangzik. Egy kis csínytevés." Mosolyogtam. "Benne vagyok."

"Ez az! Most megtartsuk az órákat, aztán lesz egy egész délutánunk ötletelni. Meg persze beszélgetni is."

"Szuper, gyerünk. Szeretnék színészkedni egy kicsit." Mondtam izgatottan. Nagyon szeretek színészkedni.

James pov~

Bekopogtam Carlos házának ajtaján. 

"Szia!" Mondtam, miután kinyitotta az ajtót. 

"Szia! Gyere be." Bementem, és a nappaliba sétáltunk. "Szóval, miben segíthetek?" Kérdezett. 

Mindent elmagyaráztam neki, ő pedig figyelmesen végig hallgatott. "Na, mit szólsz?"

"Nagyon jó ötlet. De ki fog nyírni." Kuncogott. "Már tudod hogy viselkedik." 

"Igen, de megéri."

"Idehozom a MacBookomat, egy jegyzetfüzetet, és a telefonom." Felállt és elsétált. 

Elővettem a telefonom, és leírtam a neveket és telefonszámokat egy darab papírra, ami az asztalon volt. "Eltud jönni ma a barátod?" Kérdeztem Carlos-t, amikor visszatért. 

"Remélem." Felhívta a barátját, aki tíz perc múlva ide ér. "Hol vannak a nevek?"

"Itt." Odaadtam a papírt. "Ezek a nevek és a telefonszámok. Csak remélem, hogy felveszik a telefont vagy válaszolnak az üzenetekre."

Carlos bejelentkezett a Facebookomba, és rákeresett a nevekre. Igen, megvan neki a jelszavam, de nem igazán érdekel. Nekem is meg van az övé, szóval ja. "Itt vannak! Vagyis, azt hiszem." Mondta Carlos. 

"Igen, ő lesz az." Mutattam a férfire, a profilképen. "Ez pedig ő." Mutattam a nőre, ugyanazon a képen. 

"Bejelölöm őket. Ha nem jelölnek vissza amíg a barátom jön, akkor majd küldünk nekik üzenetet."

Még öt percig vártunk, aztán kopogtak az ajtón. Carlos felállt, és elment kinyitni az ajtót. 

"Filip, ő itt James, James, ő itt Filip." Mutatta be nekem a srácot. 

Mindent elmagyaráztam neki. "Jó terv. Boldog lesz a lány." Mondta Filip. 

"Szóval, tudsz segíteni?" Kérdeztem. 

"Elküldöm most az üzenetet." Mutatott a MacBook-ra, és mosolygott. 

"Kösz. És neked is kösz Los." 

"Nem probléma." Válaszolták mindketten. 

"Visszajelöltek Facebookon. Mondta Filip. "Írok egy 'heló'-t." Leírta, és elküldte nekik, kis idő múlva reagáltak. "Azt kérdezik, hogy ki vagy."

"Írd nekik, hogy ismerek valakit, aki fontos számukra, és küldj egy képet. És azt is, hogy tudunk-e skype-olni vagy hívásozni, igazából a skype lenne a legjobb, mert valami fontosról akarok velük beszélni." Mondtam. Filip leírta, és elküldte a képet és az üzenetet. Pár üzenettel később, skype-olhattam velük. Elmondtam nekik minden fontosat. Eleinte egyértelműen nemet mondtak, de végül feladták, és azt mondták, eljönnek. Elmondtam, hogy felhívom őket, amikor elintéztem mindent. 

Mindent megvettem, és elküldtem a dolgokat nekik. 

"Rendben. Hasta mañana. (holnap találkozunk spanyolul.)" Mondtam. 

Elmagyarázták milyen hálásak és boldogak, majd elköszöntek.

"Nagyon köszönöm, Filip. Hogyan hálálhatnám meg?"

"Semmivel. Örülök, hogy segíthettem. Mennem kell." Mondta Filip. 

"Szia." Köszöntünk el Carlosszal, és kisétált. Carlos visszarakta a cuccait a helyére, és elindultunk Lexi házához. Alig várom, hogy lássam Catet.