•■□●☆●□■•
Leányábránd
S mint álmon túl, földi valóban,
Szemed megcsillan a homályban.
Hajad ében fekete fénye a sötétben,
Úgy fénylik, mint csillagok az égen.
Reszkető vallomás ez, édes és derengő.
Elbámulva, szívet kápráztatva merengő.
Minden pillanat, mint üvegbe zárt csókok,
Mint sziklába vésett szenvedélyes bókok.
Hangod édesen karcol, mint jegenye az eget,
Símogat, mint bíbor kaftán napmenti felleget.
Mint szirom gyönge érintése, puhán ha átölelsz...
Könnyeimre tüzes csókkal, s édes szóval felelsz.
S ha úgy vérzem, mintha gyilok tépné szívem,
Mint édes forrás víz, égi nektár vagy te nékem.
Pírem és szerelmem, írom és bánatom,
Ördögöm, s angyalom, andalító áldalom.
Mint részeg ajak csókodra szomjazom,
Forró bőröd heves szívvel minden fohászom.
S mint álom követem lépte nyomát,
Nincs oly méreg mely elfedné illatát!
Kezemben édes leányábrándja a bohó szívnek,
Mit lehunyt szemmel félőn légnek engedek.
Játék ez, de fájóbb a kínnal, s égetőbb a tűznél,
Hisz nincs is szenvedőbb a szerelmesnél!
Szeret? Nem szeret? - dalolom a szélnek,
S az repíti tova, mit ujjaim e virágról tépnek.
Nem szeret!? - reszket bele szívem, de meglátom,
Hogy egy gyönge levélke még vöröslik e virágon!
~keletkezés dátuma ismeretlen~
•■□●☆●□■•
75
YOU ARE READING
99. Szívszilánk
Romance,, Mindketten egymást akarjuk, hiszen ami egyszer Isten kezében megköttetett azt ember szét nem választhatja, de nem teszünk semmit. Vajon hány magányos évnek kell még eltelnie mire rájövünk mi is az igazi szerelem? Csak játszottál és én játszottam...
