•■□●☆●□■•
Horizont
A horizonton a hajnali nap már kél,
S a sok táncoló csillag sírva tűnik el.
A vén vándorló Hold botját fogva halad,
Meglátod, ismét verőfényes nap hasad.
Óh, mily szépen kéklik keltében az ég,
Épp így fénylik mi keblemben e percben ég.
Hát nem csodaszép a vörös palást és
Annak rózsaszín szegélye? Bár az csak körítés,
Mit a nap minden hajnal idején
Igényesen magára aggat. Ne lásd, hogy vén!
S tán a Holdnak így már igaz párja akadt,
Csak az én szívem az, mi árva maradt.
Árván tekint el odakint a horizont havára,
Annak minden fénylő kis csillagára...
És mi az, mit magába foglal egy ébredő ima?
Csakis a szívem párja utáni vágyódása!
Mert ha a Holddal arany asszony táncol,
Az én lelkem, miért nem lehet láncon,
Hogy rabja legyen egy szerető ifjú úrnak,
Egy igaz szájú, makacsul-bátor költőnek?
Ki minden alkalommal színt fest az égre,
Hadd öltözzön az is újra valami szépbe!
Ki igazgyöngynek írja le a könnyeket
És maga határozza meg nekem a horizontot.
2020. Január. 07.
•■□●☆●□■•
32
YOU ARE READING
99. Szívszilánk
Romance,, Mindketten egymást akarjuk, hiszen ami egyszer Isten kezében megköttetett azt ember szét nem választhatja, de nem teszünk semmit. Vajon hány magányos évnek kell még eltelnie mire rájövünk mi is az igazi szerelem? Csak játszottál és én játszottam...
