•■□●☆●□■•
Az én útvesztőm
Tudod, azt mondtad, hogy te vagy a labirintusom,
De én rájöttem, hogy a közepében már nem te állsz.
Te voltam a szívem, a vérem, lélegzetem és pulzusom,
S most mégis bárhová nézek messze jársz.
Rájöttem, hogy ragaszkodni sosem szabad
És szeretni is csak úgy érdemes, ha kölcsönös!
Az idő minden élet számára gyorsan halad,
S mivel kevés van belőle nem jut arra ami fölös!
Két évig nyaltam sebeim, mostam könnyemmel
A múltam rég kihűlt koszos útjait.
Most tanácsodra lakatot teszek kezeimmel
Arra az ajtóra ami őrzi szívem vágyait!
Múlt vagy, elfogadtam, hogy az maradsz, ha belehalok is!
Szerettél, tagadhatod, de feledni sosem fogsz,
Ott leszek benned, néha eszedbe jutok akkor is,
Ha magadnak erről míg élsz hazudni fogsz!
2020. Május. 02.
•■□●☆●□■•
68
ESTÁS LEYENDO
99. Szívszilánk
Romance,, Mindketten egymást akarjuk, hiszen ami egyszer Isten kezében megköttetett azt ember szét nem választhatja, de nem teszünk semmit. Vajon hány magányos évnek kell még eltelnie mire rájövünk mi is az igazi szerelem? Csak játszottál és én játszottam...
