•■□●☆●□■•
Énlélek
Mélybe tiportál, mikor a magasba akartál emelni.
Mond, hogyan tudnék szörny helyett más lenni?
Lehetnék csillag az égen fejed fölött, úgy ragyog...
Lehetnék pajzs és óvnálak, nem érnek a bajok!
Összetörtél, mint gyönge porcelán babát hajdan,
Mikor gyermekként játszodtál esténként álmatlan.
S én csak próbáltam fölszedni szilánkjaim,
Nem tudtam, hogy fájni fognak az álmaim.
Álmodtam egyszer régen valamikor kettőnkről,
Tudod, akkor mást gondoltam az életről,
Nem tudtam, hogy vannak sötét, rút idők
És hogy egyszer engem is elragadnak a bűnök.
De édes a bor, ha lefolyik kiszáradt torkomon.
Édes a füst, ha néha meglátszik a fehér falon.
Édes a méreg, mert nálad rosszabb nem lehet
Semmi más, csak az irántad érzett szeretet!
Mélybe tiportál, miközben repíteni akartál,
Szárnyad volt mivel néha velem szárnyaltál.
S most nézd meg, letörtem rólad tollaid!
Nem maradtak meg csak közös hamvaink.
Lélektelen vagyok, nálad hagytam mindenem.
Te voltál, vagy, s leszel is csak a szerelmem!
Távol vagy és távol vagyok, közöttünk szakadékok,
És én, ki szörnynek születtem, hát az is maradok!...
2019. December. 22.
•■□●☆●□■•
28
YOU ARE READING
99. Szívszilánk
Romance,, Mindketten egymást akarjuk, hiszen ami egyszer Isten kezében megköttetett azt ember szét nem választhatja, de nem teszünk semmit. Vajon hány magányos évnek kell még eltelnie mire rájövünk mi is az igazi szerelem? Csak játszottál és én játszottam...
