99. Szívszilánk

Végleg

●Végleg●

    Azt mondják, hogy akit egyszer szerettél azt mindíg is szeretni fogod. Vajon ez ránk is igaz? Hiszen tovább léptél már, s talán mondhatnám, hogy ezt tettem én is, de nem így van. A továbblépés olyan dolog ami nekem nem adatott meg. Lehetek bárhol, lehetek bárkivel, akkor is te jársz a fejemben. Nem tudlak elfelejteni. Talán mert nem is akarlak, vagy talán csak úgy, csak mert így van megírva. Vajon az én könyvemnek melyik részében leszel még benne? Mert érzem, hogy benne leszel még. Benne kell lenned! Nem érhet így véget! Van aki úgy tartja az első szerelem mindig véget ér, de lehetetlen elfelejteni. Igen, így van, nem tudlak oly könnyen feledni. A szerelem nem ilyen. A szerelem nem felejt. A szerelem más. Az olyan valami amit én későn vettem észre. Hiszen ott voltál, megvoltál, de én elengedtelek. Elteltek fölöttünk az évek, mégsem tudnálak soha elfelejteni. Már tudom milyen az az igazán igazi szerelem. Úgy érzem, hogy bárkivel vagyok téged kívánlak a helyébe. Valahányszor megölel azt kívánom bárcsak te lennél az. De már nem te vagy az. Te elfelejtettél engem. Mondanám, hogy jól tetted, hogy én megérdemeltem ezt a kínt. Látni, hogy valaki mással vagy boldog. De valami nem hagyja, hogy ezt mondjam. Valami idebent a mellkasomban üvöltve törne ki és csókolna meg téged. Te voltál az első, és eltelhet akárhány év, jöhet bármennyi ember, te leszel az utolsó is. A szívemben, a lelkemben, az elmémben, mindenhol. Még akkor is, ha mi ketten sosem találkozunk többé. Mert benne vagy a reggeleimben, te vagy az első gondolatom ébredés után. Néha még azt is megnézem, hogy nem fekszel-e mellettem, de nem vagy ott. Hogyan is lehetnél ott?... Benne vagy az éjszakáimban, mikor álmatlanul és könnyes szemekkel bámulom a plafont azon kattogva, hogy lehet-e még?... De benne vagy a sétáimban, mert bármilyen tömegbe érek téged kereslek, akkor is ha tudom, hogy nem vagy ott. Benne vagy a mindennapjaimban. Benne vagy mindenben, s mégsem vagy itt. Miért nem vagy itt? Miért fáj ilyen veszettül? Mert ha hiszed ha nem igenis fáj. Minden egyes nap meghalok egy kicsit ott mélyen legbelül, mert tudom, hogy te valaki más mellett ébredtél. És minden egyes pillanatban, mikor elmerengve kettőnkről álmodozom saját magamat pusztítom el. Hogy miért vágyom rád végis? Mert amíg a szívem utolsót nem dobban szeretni foglak az életemnél is jobban, s csak azt kívánom, hogy: találj vissza, mert végleg belém vésődtél.

(2019. Július. 20.)
●~*~●

59