•■□●☆●□■•
Volt egyszer egy fiú és volt egyszer egy lány
Haja bársony sötétjében, dús fekete szálak között,
Megbújnak a csillagok. Mi volt mind oda költözött.
S ahogy elönti ében éj a tengerek vizét,
Úgy elönti a szerelem e lány gyönge szívét.
Ajka bársony vörösen egy percre, ha megcsillan,
Minden porcikájának bátorsága rögvest elillan.
Vágyódás ,fejezném ki így leginkább mit érez,
S szíve ebbe lassan, csöndesen elvérez.
Mikor teste formássága mutatkozik, izmai feszülnek,
Benne az érzések, s gondolatok megkergülnek.
Beszél, hangjából hall minden lágy selymet,
De hogy mit mondott arra néha nem emlékezett.
Látni kell ez ifjú fiút, hogy megérteni lehessen,
Hogyan férhet el ennyi érzés egy piciny szívben.
A lanyé ő érte dobog szüntelen, föl nem adja,
Csak ha a fiú őt soha el nem fogadja.
~keletkezés dátuma ismeretlen~
•■□●☆●□■•
84
YOU ARE READING
99. Szívszilánk
Romance,, Mindketten egymást akarjuk, hiszen ami egyszer Isten kezében megköttetett azt ember szét nem választhatja, de nem teszünk semmit. Vajon hány magányos évnek kell még eltelnie mire rájövünk mi is az igazi szerelem? Csak játszottál és én játszottam...
