•■□●☆●□■•
Bús hangok barangolnak
Mint egy börtöncella sötét falai,
Mint szívemnek bús rabjai.
Hangok szólnak, s mégis hallgatnak.
Sírnak a felhők könnyek mégsem hullanak.
Körbe zárnak a falak, nincs kiút,
Nem tudja a jó oszlatni a borút,
S így nem látom a világot csak búban,
Nem elém az életem csak örökös kínban.
Sötét korom-festék festi falait,
Sötét vörös vérem pezsgi hamvait,
S miképp haldokol a láng az éjben,
Úgy veszlik el bíbor ajkam a feledésben.
S mikor már csak emlék leszek képeken,
Azért játszodjon értem egy húr a szíveden.
Pengjen a gitár, hegedű zengjen,
S apró szíved engem szeressen.
Tudom sorsom nékem feledés-mélység,
De csillog még szememben reménylő kékség.
Hallom még a hangod, tétova dallam.
Érted énekel, sírdogál piros kis ajkam.
S bár rab maradtam szíved börtönében,
Mégsem szereplek szerelmem életében.
Jajj félek, élek, de céltalan lélek
Bármerre járok rossz útra lépek.
S mikor a feledés is elnyel végre,
Majd egyszer enyém leszel az égbe,
Mert Isten eképpen rendelte el sorsom,
De remélem addigis nem feleded csókom.
2017. Október. 10.
•■□●☆●□■•
ESTÁS LEYENDO
99. Szívszilánk
Romance,, Mindketten egymást akarjuk, hiszen ami egyszer Isten kezében megköttetett azt ember szét nem választhatja, de nem teszünk semmit. Vajon hány magányos évnek kell még eltelnie mire rájövünk mi is az igazi szerelem? Csak játszottál és én játszottam...
