●Zúzmara●
Te is látod milyen szép az első decemberi hó, ahogyan az apró kis hópihék sorra sietnek a föld felé? Minden fehérbe öltözik és gyönyörű jégkristályok rajzolódnak az ablakokon. Mégis olyan szomorú ez az évszak. A hajdan még ,,élő" táj mára ,,halva" terül el. Nincsenek levelek, nincsenek madarak, talán semmi melegség nincsen már. Jogos a kérdés, hogy bennem miért havazik? Úgy érzem minden alkalommal, amikor odakint elered a hó akkor bennem is esni kezd valami. Valami ami dermesztően hideg és elnyeli az összes melegséget a szívemből. Bennem is beköszöntött a tél, s hidd el nélküled rémesen hideg.
A nyár te voltál. Emlékszem a friss hajnali illatokra, a mezítláb futkározós délutánokra, a virág szedéssel eltöltött pillanatokra. S lám, mi maradt ebből mára? Üresség. Kihalt és lélektelen a taj amin körül nézek, úgy érzem valahol hozzá tartozom, hogy egyből vagyunk, hogy összeillünk. Hiszen bennem is kopár már minden. Az én kis szívem ablakain is ül a jégvirág, az én kertem udvarán is elterül a dér és fagyos könnyeim hullanak, mint a hópelyhek.
Elmentél. Elmentél és elvitted magaddal a nyarat. Szárnyra keltél, s mint költöző madár magamra hagytál. Vajon ha ismét eljön a tavasz haza jössz hozzám? Találj vissza, óh, édes nyaram!
(2019. December. 03.)
●~*~●
63
YOU ARE READING
99. Szívszilánk
Romance,, Mindketten egymást akarjuk, hiszen ami egyszer Isten kezében megköttetett azt ember szét nem választhatja, de nem teszünk semmit. Vajon hány magányos évnek kell még eltelnie mire rájövünk mi is az igazi szerelem? Csak játszottál és én játszottam...
