•■□●☆●□■•
Elcseszett karácsony
Újabb év repült el fejem fölött
És karácsonyfa díszeleg a nappaliban.
Valahol egy fotelban egyedül ülök,
Mély ürességgel piciny szívemben.
Magányosan kopog odakint az eső,
Nem szitál hát apró hókristály az égen.
Nincsen bennem már annyi erő,
Hogy megnézzem mi lobog a szélben.
Kopár és üres előttem a temérdek tál
Mi hajdan csordultig volt minden jóval,
Most csak díszeleg benne ami fáj
És ajkamról felszakadt egy sóhaj.
Hát ilyen a karácsony, ha nem fogják kezed,
Mikor egyedül vagy és nem ölel át a szeretet.
Ajándékba nem kértem mást csak a szíved
És hogy mindíg érezzem a jelenléted.
De szomorú magányom ül a fenyőfa alatt,
Mikor engem sirat minden égi felleg.
Megakadt torkomon a keserü falat,
Mert idebent kialudt gyertya illata leng.
Hervadó koszorú mily boldogan őrzi sírom,
Csengettyűs kantások mily vígan szólnak,
Leégett minden és díszít engem a korom,
Látod, vannak akik karácsonykor is haldokolnak!
2019. December. 24.
•■□●☆●□■•
29
VOUS LISEZ
99. Szívszilánk
Roman d'amour,, Mindketten egymást akarjuk, hiszen ami egyszer Isten kezében megköttetett azt ember szét nem választhatja, de nem teszünk semmit. Vajon hány magányos évnek kell még eltelnie mire rájövünk mi is az igazi szerelem? Csak játszottál és én játszottam...
