Sírig játszom én

12 0 0
                                    

•■□●☆●□■•

Sírig játszom én

A szerelem egy trükkös játék,
S érzem néha játszanék.
Mint a fürge fény, megcsillan,
S mint a holdsugár, elillan.

  Lelke, mint a lepkeszárny,
Színeiben igen hitvány.
Mégis minden szárny csapás,
Mélyebbre, s mélyebbre ás.

   Ha kell álmokból takarót szövök,
Ne a fűszál legyen ágyad!
S ha holnap mennél, jövök,
Hátad ne nyomja csomagod!

   Nézz az égre, ott ragyog csillagod,
Kacagj, hadd lássam mosolyod,
Mert az idő telik, gyorsan szalad,
Mire észhezkapsz vége szakad!

  Ha sűrű erdőn, mély tengeren,
Kemény földön, vagy égen,...
Bármerre, akármerre jársz,
Ha lemaradok valahol megvársz?

  Elfáradtam. Kettőnk terhe sok!
Érzem ha elmerülök megfulladok.
S minél mélyebbre húz engem,
Annál sötétebb lesz e verem.

Bezár egy gömbbe. Bánat ez,
S mint a börtön, nem ereszt!
Némán súgom: Rab vagyok...
Koldus, koldus vagyok.

  De ha netán tovább mennénk,
A játékot tovább űznénk,
Lépteink, mint a gyöngyök,
Ha elengedsz elszökött!

  Látod már: A játékosok mi vagyunk,
S ahogy játszunk, úgy élünk!
Szeretünk, vagy szenvedünk,
A kérdés az: Vesztünk-e, vagy győzünk?

2021. Április. 12.

•■□●☆●□■•

81

99. Szívszilánk Onde histórias criam vida. Descubra agora