•■□●☆●□■•
Káoszban a rend
Ruhád levetkőzöd, könnyű anyag.
-De engem nem tudsz levetkőzni!-
Ágyadra dobod, mozdulatod hanyag.
-Engem tudsz emlékeid közé hátra lokni!-
Tőlem nem tudsz megválni, mint a sóhaj,
Mi fáradt ajkadról szakad fel hajdan.
Én maradandó vagyok, mint kit kőbe véstek,
Szívedbe, mint billogot bele égettek.
Tőlem nincs fal, mi megvédene,
Nincs olyan mélység, hova úszhatnál.
Repülj fel a magas égbe, messze,
Nem jutsz tovább gondolatomnál.
Kádadba feküdhetsz bágyadtan este,
S a forró habokban elmerülve emlékezhetsz.
Én akkor is ott leszek, testem mezitelen,
S hogy pillantásod lentebb vándorol, felszisszensz.
Kávét tölthetsz reggel a pohár mellé fáradtan,
S hogy dühödben sem feledsz ereidben felforr a vér,
Egyetlen könnyet azért elmorzsolsz halkan,
Ha felednél is ott leszek, hol ég a földel egybeér.
Gondolatod halkan mit súg, csak te érted,
Hogyan látod meg az egyenlőt a különbségben,
S tovább szőve magányos-szerelmesen, majd megérted:
Hogyan voltam káoszban a rend, zajban a legnagyobb csend!
2021. Július. 01.
•■□●☆●□■•
76
ESTÁS LEYENDO
99. Szívszilánk
Romance,, Mindketten egymást akarjuk, hiszen ami egyszer Isten kezében megköttetett azt ember szét nem választhatja, de nem teszünk semmit. Vajon hány magányos évnek kell még eltelnie mire rájövünk mi is az igazi szerelem? Csak játszottál és én játszottam...
