●Tegnap láttalak●
,,...És ahogyan ott ültem azon a széken, bámultam a színpad fényéiben pompázó arcod, rá kellett jönnöm, hogy mit sem változtál. Mintha rajtad nem fogna az idő. Ugyan olyan sárm sugárzott belőled. Megbabonáztál, megbénítottál. Elvarázsoltak a szemeid, ahogyan a fények játszottak benne, azok a merev kis ajkak, mik a szenvedések terhe alatt oly ritkán húzódtak mosolyra, az az arc, mit áhítattal keresek a tömegben, de félek megtalálni. Félek, mert mivan ha többé nem ugyan úgy néz rám? Mivan ha megvetés villan benne, mivan ha gyűlölet tüze fűti? Most sem néztél rám, egyszer sem, de tudtam... Tudtam, hogy úgyis szánalommal, utálattal, vagy épp nem kevés ridegséggel gondolnál rám. Nehéz elfeledni a múltat és kezdeni egy új életet, ha mindig is ragaszkodni fogsz a régihez. Akkor ott, amikor láttalak téged és azt a lányt akinek kezét fogtad meghasadt a szívem. Rá kellett jönnöm, hogy bármennyire is próbáltam kitörölni azt ami volt, lehetetlen. Lehetetlen, mert a részem. Épp úgy a részem, mint a karom, vagy a lábam. A részemmé váltál és ahogyan a karom sem téphetem ki a helyéről, úgy téged sem törölhetlek ki a szívemből. Bárcsak tudnád mit érzek, bárcsak tudnád az igazat, bárcsak meghallgatnál! Megannyi bárcsak, mi tudom, hogy többé sosem válik valóra, mégis oly jó hinni benne. Jó -mégha fáj is- bízni abban, hogy egyszer még talán TE és ÉN kezdhetünk egy új életet. Hátrahagyva mindent, ami egykor volt, mindent, ami valaha is fájt neked vagy épp nekem... Vajon vissza találsz még hozzám?..."
(2019. Augusztus. 18. - Széki Őszi Vásár)
●~*~●
58
ESTÁS LEYENDO
99. Szívszilánk
Romance,, Mindketten egymást akarjuk, hiszen ami egyszer Isten kezében megköttetett azt ember szét nem választhatja, de nem teszünk semmit. Vajon hány magányos évnek kell még eltelnie mire rájövünk mi is az igazi szerelem? Csak játszottál és én játszottam...
