Egy gyermek meséje

9 0 0
                                    

•■□●☆●□■•

Egy gyermek meséje

Meséld el milyen, mikor fúj a szél
És amikor a nád éneket zenél.
Meséld el milyen, ha föl kel a nap
És imákat mondogat akár a pap.

Meséld el milyen, ha a szó gyilkol,
Hiszen ez a fegyvernél is jobban öl.
Hadd halljam milyen, ha tombolva sírsz,
Vagy csak csendben verseket írsz.

Meséld el milyen embernek lenni,
Valakinek szerelemként életté válni,
Tudni milyen, ha szeretve vagy
És ő téged soha el nem hagy.

Meséld el milyen mesélni egy gyereknek
Kit éjszaka, ha alszik rémálmok kergetnek.
Meséld el milyen, ha ringatod karodon
És ő révedez boldogan a szavaidon.

Meséld el milyen boldognak lenni,
Milyen könnyes szemmel önfeledten nevetni,
De milyen zokogni, ha odakint sír a táj,
Hiszen neki is már sok ami fáj.

Meséld el milyen mesének lenni, mikor
A nagypapa álmosan rólad mormol,
Mikor a hírnév fedi el igazi lényed...
Bár szerintem nem ez a lényeg!

Meséld el milyen merülve úszni,
A bánatban mélyen megmerítkezni.
Meséld el milyen igazi családba születni,
Boldog gyermekként az életbe belenőni.

De végül csak annyit kérek, hogy mesélj,
Hadd legyek aki egy életben százat megél.
Meséld el hogyan kell nekem is mesélni,
Hogy egyedül is álomban tudjak remélni.

2019. December. 16.

•■□●☆●□■•

27

99. Szívszilánk Where stories live. Discover now