•■□●☆●□■•
Elátkozott szerelem
Folyton átkoznám és szídanám a szerelmet,
Mert a szél elragadta tőlem szép szemedet,
S az üvöltő csendben nem hallom meg hangodat,
Mond, kinek szórod tovább a csókjaidat?
Halovány árnyék, hogy kúszik fel szobán falán,
Kéklő könnycsepp csillan meg fakó arcán.
Meghasad a menny fölöttem, ha szólal hangján,
S máris elragadott engem a néma magány.
De ha a kezed láncom volna, s szíved a kalitka,
Minduntalan csak hozzád vágynék haza!
Álom vagy, s átkosom a szerelem, mi lelkem marja!
Mond, Joseph, ébredek még melletted új napra?
2020. Április. 06.
•■□●☆●□■•
52
CZYTASZ
99. Szívszilánk
Romans,, Mindketten egymást akarjuk, hiszen ami egyszer Isten kezében megköttetett azt ember szét nem választhatja, de nem teszünk semmit. Vajon hány magányos évnek kell még eltelnie mire rájövünk mi is az igazi szerelem? Csak játszottál és én játszottam...
