•■□●☆●□■•
A végzet szerelmese
S mikor magányos ugaron lépked lábam,
Szél borzolja gesztenyebarna hajam,
Átjárja testem és lelkem az üresség,
Nélküled sosem lesz többé kék az ég.
Kihalt fák mellett bandukol kósza lelkem,
Merev márványból faragták ki énem,
S épp oly hideg sírhalom fedi majd el létem,
Amilyen üressé vált nékem a szerelem.
Lenéz rám a nap szánakozó arany arca,
Tudja, hogy jóllétem a világnak csak álca.
Fakuló és száraz szavamat suttogják az élők:
,,Nem kellenek nekem többé a kérők."
Minden lépésem más irányba vezet,
Minden érzés bennem vad és veszett.
Azt hiszem e mesét úgy ívják végzet,
S lásd, velünk múló őszként végzett!
2019. Szeptember. 27.
•■□●☆●□■•
16
VOCÊ ESTÁ LENDO
99. Szívszilánk
Romance,, Mindketten egymást akarjuk, hiszen ami egyszer Isten kezében megköttetett azt ember szét nem választhatja, de nem teszünk semmit. Vajon hány magányos évnek kell még eltelnie mire rájövünk mi is az igazi szerelem? Csak játszottál és én játszottam...
