•■□●☆●□■•
Leszel-e még?
Leszel-e még társam a bajban?
Leszel-e még számomra oltalom?
Fogod-e azt mondani még halkan:
Légy te nékem a holnapom?
Leszel-e még vígasz megfáradt szívemnek
És sírhatok-e válladon ha nyom a teher?
Leszel-e még éltető nektár a létemhez,
Vagy eltemet végre a fekete ugar?
Azt mondják Isten nem ver bottal,
A büntetésem a hiányod lett.
Szemben állok a vad halállal
És azt mondom neki: Csak ő kellett!
Nem maradt már más, ha te eltűntél.
Üres a lét és kopár az ágyam.
Szívemből, mint a szerelem kihűltél
És nem hiszem, hogy nélküled valaha még dobban...
Vajon leszel-e még támaszom, ha lépek
És fogod majd a kezem, ha elesnék,
Vagy elátkoznál keser-édes méznek
És ha keresnélek már felednél?
Fáj a puszta gondolat cudar érintése,
Hiszen tudom, hogy nem leszel többé.
Rájöttem, talán kicsit megkésve,
Hogy a szívben benneélsz mindörökké!
Hiszen a szív elhordoz ha kell
És veled ébred veled fekszik!
Hiszen a szerelem sosem múlik el,
Akkor sem ha egy időre elveszlik!
Vajon leszel-e még fény a sötétben
És mutatod nekem a helyes utat,
Vagy magamra maradok az életben
És szerte foszlasz, mint jeges fuvallat?
Minden csak kérdés és gyáván hallgatom,
Ahogyan fejemben suttognak a szavak.
Nehéz nekem mindezt elmondanom,
Mert mázsás súlyok keblemen a mondatok.
Vajon leszel-e még nyári hőség
És hallgatjuk a tücskök zenéjét?
Belőled nincsen olyan, hogy elég!
-Ma is keresem barna tekintetét.-
Vajon lehet-e még ajkad ajkam ellen,
Harcolnak amíg bírja a szufla?
Vajon lehet-e érintésed édes szellem
És illatoddal telített a szoba?
Márványkő lelkemnek leszel-e még társa,
Mintha ketten tényleg egyek lennénk?
Veled képes vagyok a változásra
És hidd el tudom, akkor őszintén szeretnénk!
Vajon lehete-e két félből újra egy
És el lehet-e feledni a múltat,
Vagy elénk áll egy magas hegy
És te nem vésel rajta utat?
Vajon leszel-e hideg síromon a virág,
Minek magját öntözi könnyem?
Vajon lehet-e miénk a nagyvilág
És elmondhatom-e még, hogy szeretlek kedvesem!?
2019. Szeptember. 08.
•■□●☆●□■•
13
YOU ARE READING
99. Szívszilánk
Romance,, Mindketten egymást akarjuk, hiszen ami egyszer Isten kezében megköttetett azt ember szét nem választhatja, de nem teszünk semmit. Vajon hány magányos évnek kell még eltelnie mire rájövünk mi is az igazi szerelem? Csak játszottál és én játszottam...
