•■□●☆●□■•
A hóhérfán
Mint szorít nyakam körül a kötél,
S lassan kilehellem lelkem.
Foszladozik már bennem ami él,
S elköszön tőlem az elmém.
De még vígadozik fölöttem a madár,
S a szívem üteme is dobban.
Te vagy nekem az utolsó vár,
De lassan az is csak romban.
Mikor a halál fente rám kaszáját
Még nem tudtam, hogy én jövök,
S már köté körém folytó hurkát,
Mint az üveg, énmagam is eltörök.
Bár lelkem már a csillagoké,
Mégis szíved vala egyelten otthona.
Azt mondta Isten, hogy ez az övé,
De mégis neked adta oda.
Így voltál te hóhérom nékem
És megtanítottad kínkeservvel,
Míly mészáros is a szerelem,
S most lógok hóhéfán nyakamon kötéllel.
2019. November. 13.
•■□●☆●□■•
24
ŞİMDİ OKUDUĞUN
99. Szívszilánk
Romantizm,, Mindketten egymást akarjuk, hiszen ami egyszer Isten kezében megköttetett azt ember szét nem választhatja, de nem teszünk semmit. Vajon hány magányos évnek kell még eltelnie mire rájövünk mi is az igazi szerelem? Csak játszottál és én játszottam...
