𝑀𝑒𝑠𝑠𝑧𝑒 𝑚𝑒́𝑔 𝑎 ℎ𝑎𝑗𝑛𝑎𝑙✓

24

-Szóval, - szólalt meg egy idő után Steve. - énekelsz?
-Hát nem igazán szoktam mások előtt énekelni. Nem is tudom miért mentem bele ebbe az egészbe.
-Szerintem megérte. - szakította el egy pillanatra a tekintetét az útról. - Gyönyörű hangod van.
-Köszönöm. - motyogta kelletlenül Lis. Még mindig nem szokott hozzá a dícséretekhez.
Nem telt el sok idő és már a Buckley háznak a csengőjét nyomták. Nyomták? Steve rajta lógott. Egy percre nem engedte volna el.
-Steve! - dugta ki az ajtón a fejét egy kócos Robin. - Örülök neki, hogy eljöttél, de elengednéd a csengőt?! - szólt rá a fiúra, aki még mindig nem engedte el. Lis maga előtt löködte a fiút úgy lépett be a lakásba. Nem olyan volt a ház mint Dustinéké vagy Wheeleréké - akiknél régen sokat volt a lány - és pláne nem olyan mint a Herrington ház. Az már egy kész villa. Robin ezért félt először áthívni a fiút. Steve-éknek talán a házhoz tartozó garázs akkora mint a lány családi háza, de a fiú egy rossz szót nem mondott rá. Sőt még otthonosabbnak érezte mint a sajátját, ahol a szüleit félévente kétszer látja, míg itt ment az élet. Robin szülei rohangálnak a szobák között - megpróbálva kihagyni azt amelyikben a lányuk és annak barátai vannak, mert nem szerették volna megzavarni őket. A lány ilyenkor tudta áldani a sorsot, hogy egyke és nem kell a szülei mellett még a kis taknyosokat is kerülgetnie.
-És mit nézünk? - kérdezte Steve.
-Hát mi úgy beszéltük, hogy mind ketten hozunk kettő kazettát és abból egyikünk választ egyet. - kezdte Lis.
-De ha jól tudom nálad is van egy. - kezdte Robin. - Hacsak nem a csajnál maradt.
-Nem jött el. - vágta rá Steve.
-Akkor mehet a húzás? - pörgött fel Robin.
-Várj be hozom a kocsiból.
Öt film terült el előttük, egy sötétkék kendő társaságában, miközben azt próbálták kitalálni ki húzza ki a filmet. Robin és Steve már egy ideje vitatkoztak és már Robin anyukája is rájuk szólt, mikor is Lisa előállt - az amúgy logikus - ötlettel.
-Kő, papír, olló?
-Mi? - kapta rá a tekintetét a két veszekedős.
-Kő, papír, olló. Vagy akár Robin anyukája is választhat.
-Legyen a kő, papír, olló. - vágta rá a lány.
-Én anyukádra szavaznék. - mondta Steve. Mindkét lány furcsálva nézett a fiúra. - Most mi van? Kedves és nem mellesleg csinál nekünk sütit.
A fiú - kissé gyerekes - érveit figyelmen kívül hagyva egymás felé fordult a két lány és elkezdték a "versenyt". Két döntetlen után Robin nyert, aki Steve felé fordult. Nagyobb volt az izgalom mint egy foci meccsen. Mindketten nyerni akartak, ki tudja miért. Lis már kezdett aggódni, hogy túl magas a vérnyomásuk, olyan vörös volt a fejük, de Stevenek sikerült legyőznie őt.
-Valaki kösse fel a kendőt. - kérte Steve.
-Még nem. Még menned kell egyet Lis-zel. - jelentette ki Robin.
-Mi? Minek?
-Mert rajtam múlik, hogy ki nyer. Én ígyis úgyis utolsó leszek, de ha te nyersz akkor te leszel az aki választhat, ha viszont én nyerek akkor Robin választhat.
-Óó.. De nem az lenne logikus ha te választhatnál akkor? - kérdezte teljesen összezavarodva.
-Steve, hagyjuk csak még jobban belekavarodsz és holnap is itt fogunk ülni, szóval gyerünk. - mondta Lisa.
-Hajrá Lis! Hajrá Lis! - skandálta Robin.
Elkezdődött a végső "leszámolás". Kő és kő. Döntetlen. Olló és olló. Döntetlen. Így ment ez még egy pár körig mikor is Lis követ, Steve pedig ollót mutatott. Lis nyert.
-Ez az! Ez az! Ez az! Húúú! - ugrándozott Robin mint egy óvodás.
-Robin ülj le! Robin! - de a lány nem hallgatott rájuk, csak ugrált tovább. Harrington megfogta a vállát és elkezdtem lenyomni a földre. Amint a segge a szőnyeget érintette Lis rákötötte az arcára a kendőt. Robin, amennyire tudott lenyugodott, vagy csak úgy tett mintha az lenne és elkezdett a filmek között válogatni. Hirtelen megállt a keze egy felett és felemelte azt. Lekapta a fejéről a kendőt és megfordította a kazettát.
-Végtelen történet??
-Ezt ki hozta? - tették fel egyszerre a kérdéseiket a lányok.
-Steve?
-Te komolyan ezt vitted volna a randira? - kérdezte Lis.
-Azt mondta szereti.
-Te egy öt évessel akartál randizni vagy mi? - szórakozott Robin.
-Henderson is szereti! - védte magát Harrington.
-Ja egy tíz éves. - viccelődött Lis is.
-Tizennégy.. - sértődött be Steve, mire a két lány nevetve terült el a padlón.
Mindenek ellenére berakták a filmet és már el is indították. Együtt énekelték a főcímdalt.
-Never ending stooooryyy.
Egyszer csak megjelent az ajtóban Mrs. Buckley és mosolyogva nézte a három tizennyolc évest, ahogy egy gyerekeknek szóló filmnek a zenéjét éneklik teljes átéléssel.
-Kész a sütemény. - mondta mikor befejeződött a dal. A három fiatal boldogan vetette rá magát a friss sütikre.
-Nagyon köszönjük!
-Ez valami isteni!
-Köszi anya! - hálálkodtak az asszonynak.
Annak ellenére, hogy mást szívesebben nézték volna, hisz volt ott Vissza a jövőbe, Szellemírtók, Szárnyas fejvadász és még a Különös kísérlet is, de most ez mégis megragadta a figyelmüket.