A fiú nagyban fürkészte a lány arcát, hogy biztosra menjen minden rendben van-e vele. Nem értette mi történt a hangszerboltban. Nem értette, hogy egy ilyen csinos és egészségesnek kinéző lány hogyan tudott az egyik pillanatban még a legboldogabb embernek lenni a világon, majd egy röpke pillanat múlva pedig ájultan feküdni a földön.
-Készíts egy képet. - mondta Lis szigorúan maga elé nézve.
-Mi? - a lány megállt és Eddie felé fordult.
-Ha ennyire nézni akarsz, akkor készíts egy képet, Munson. Azt annyit bámulhatod amennyit csak akarod.
-Oké. - indult el a fiú.
-Oké? - kérdezte kissé hisztérikusan Lis.
-Ja. - rántotta meg a vállát Munson. - Majd elkérem Johnathan "a kukkoló" Byers kameráját.
A két fiatal egy pillanatig meredt frissen mosott padlóra, majd szinte egyszerre tört ki belőlük a nevetés. A folyosó üres csendjét ők törték meg.
-Az nem jó. Biztos megvan telve Nancy Wheelerrel. - mondta Lisa kuncogva.
-És az nekem miért is nem jó?
-Jó, igaz.
A falon három telefon lógott. Senki nem volt a közelében, mintha az emberek direkt kerülnék. Lisa leemelte a közelebb esőt, majd tárcsázta a jól ismert számot.
-Haló? - szólt bele édesanyja.
-Szia anya!
-FRANK! - ordította el magát a nő. A hirtelen nagy hangerő bántotta a lány fülét, de már hozzászokott anyja efféle szokásaihoz. - GYERE A TELEFONHOZ! ELISABETH AZ!
Egy kis zörgés, majd hallatszódik, hogy csatlakozott a férfi is a híváshoz.
-Lis?
-Szia apa!
-Tudod mennyire aggódtunk érted? Keresztanyád annyit mondott, hogy rosszul lettél és le is rakta a telefont. Mi történt? Hogy vagy? Ki volt veled? Ugye valaki vigyázott rád?
-Anya. Nyugi. Egy eldugott kisboltba voltam és összeestem. De ott volt Eddie. - az említett fiú felkapta a fejét, neve hallatán. - Bejött velem a kórházba és azóta is itt van mellettem.
-Ki is ez az Eddie? - kérdezte Frank fenyegető hangsúlyban.
-Ő az akivel úgy összebarátkoztál?
-Mondhatni, igen.
-Hát nekem nem szimpatikus.
-Neked senki nem az, Frank. - mielőtt még összevesztek volna, Lis közbeszólt.
-Ha akarjátok, tudtok vele beszélni.
-Akarjuk!
-Frank!
A lány elemelte a kagylót a fülétől, s a fiúra nézett.
-Eddie.
-Hm? - nézett a lányra álmosan.
-Veled akarnak beszélni.
-Velem? - akadt ki a fiú. - Miért?
-Mert ők a szüleim és meg említettem egy velem ellenkező nemű embernek a nevét. Na, tessék. - nyomta Munson kezébe a készüléket. A fiú megköszörülte a torkát, majd beleszólt a készülékbe:
-Mr. és Mrs. Grey? Szép, jó napot! - nem tudta mit kéne mondania. Nem igazán szokott magázódni senkivel sem. Még Hopperrel sem szokott mikor a férfi be szokta vinni az örsre valamilyen kihágás miatt.
-Edward, igaz? - érkezett a másik oldalról egy női hang. - Hívj minket csak Phillipának és Franknek.
-Rendben... Phillipa. - mondta ki a nevet nehezen, mire Lis felkapta a fejét. A szülei nem ilyen.. lazák. Eddig legalábbis nem voltak azok. - Engem meg, kérem Eddie-nek hívjanak. Az Edward túl formális.
Egy öblös férfi nevetés hallatszódott a kagylóból.
- Oh, ezt meg tudom érteni Eddie. Ha lenne rendes beceneve a Franknek, már rég nem így használnám a nevem.
- Elisabethnek is ezért adtuk ezt a nevet. - szállt be a beszélgetésbe Phillipa is. - Frank nem szerette, hogy az ő nevét nem lehet becézni, ezért kellett keresnünk egy nevet, aminek rengeteg becézése van. De nem ezért szerettünk volna beszélni veled, Eddie.
- Igaz is. - vette át a szót az apa. - Mit szeretnél Lis-től?
- Tessék?
- Helyesbítek. Ugye nem vered át? Nem fogod bántani? Megalázni? - kezdte az asszony, de a hangja egyre jobban halt el. - Ugye vigyázol rá?
- Úgy mint ahogy semmi másra.
- Köszönjük! Lis sokat mesélt rólad és nem szeretnénk, ha esetleg most történne bármi hasonló. - hallatszódott ahogy Mrs. Grey lerakja a konyhai telefont, amit ő használt. - Jó kölyök vagy Eddie. Legalábbis annak tűnsz. Még egyszer köszönöm, hogy vigyázol a lányunkra.
- Ez természetes, Frank.
Egyikük sem szólt többet a készülékbe. Frank elment megvígasztalni a feleségét, aki idő közben elsírta magát. Munson pedig Lisával az oldalán sétálta körbe az épületet. Nem mintha ő akarta volna. Csak jobb így, mintha a lány egymagában járkálna fel alá.
YOU ARE READING
𝑀𝑒𝑠𝑠𝑧𝑒 𝑚𝑒́𝑔 𝑎 ℎ𝑎𝑗𝑛𝑎𝑙✓
FanfictionLis élete elég nehéz volt otthon, a nagyvárosban. Az osztálytársai ki nem állhatták. A lánynak a végzős évére minden "összejött". Egyik kórházból járt a másikba válaszok nélkül, mikor is egy nem várt hír fogatta. Nem szeretett volna a nyomasztó köze...