𝑀𝑒𝑠𝑠𝑧𝑒 𝑚𝑒́𝑔 𝑎 ℎ𝑎𝑗𝑛𝑎𝑙✓

17

Sötétség. Egyre hangosodó sípolás hangja. És egy gyenge érintés a gyenge karon. Ez volt minden, amit Lis érzékelt. A szemét kezdte szúrni a kintről beáramló sűrű napsütés. Hirtelen megcsapta a tipikus kórház szag az orrát. A különféle fertőtlenítők és gyógyszerek szaga lengte körbe a helyiséget. A fülébe hatolt, a mellette lévő gépek zúgó sípolásán kívül, egy ismerős férfi hang.
-Akkor ez a szoba az? Rendben, köszönöm. - kis szünet és kapkodva szólt az előző beszédpartnere után. - Ó, és mondja, milyen állapotban van? - egy lágy női hang susogva beszélt, de ebből a lány semmit nem tudott kivenni. Lassan elkezdte felnyitni pilláit, de egyből vissza is csukta szemhéjait, mivel a déli nap erősen sütötte a kórház épületét. Kórház? - eszmélt fel Lisa. Mi történt? Miért van kórházban? És miért ilyen éhes?
Az emlékeiben kutatva próbálta meglelni a választ, amikor az előbb hallott férfi lépett be a szobába. Munson volt az. Nem a fiatalabbik. Wayne Munson volt az.
-Oh, felébredtél? Mindjárt szólok egy nővérnek.
-Várj! - szólt utána a lány rekedt, mély hangon. Idegen volt számára ez a hang, sőt ez az egész helyzet. Wayne-nel eddig csak kétszer találkozott, amikor Eddiet korrepetálta. Miért van itt a férfi? Eddie.. Nem most nem gondolhat rá.
-Mi történt?
-Erre sajnos nem én fogom tudni megadni a választ.. - indult az ajtó felé ahonnan hirtelen megjelent az ismerős baseball sapka alá rejtett bongyor fürtök.
-Liiiis! Mi van veled? - ujjongta körbe a lányt. - Mi történt? Miért van itt Eddie? - állt meg hirtelen a fiú. Erre a kérdésre mindenki megállt Wayne kivételével aki már a nővérpultnál járhatott. Az éppen belépő Mrs. Hendersontól elkezdve Lisen át, mind a három személy az alvó ifjabbik Munsont nézte. A lány észre sem vette, hogy a fiú fogja a kezét. Aranyos látvány volt. Egészen addig míg Lis ki nem vette a feje alól a kispárnát és arcon nem dobta vele a fiút, akit hirtelen ért az efféle ébresztés így az ócska műanyag székkel együtt esett hátra. Kapálózva terült el a padlón, majd kelt fel olyan gyorsan ahogyan csak tudott. Szemei az őt vizslató három alakot pásztázták, majd megállapodott az ágyban fekvő lányéval. A két barna szempár egymásba akadt és fáradhatatlanul pásztázták a másik íriszét.
-Végre felkeltél. - szakította el szemeit a lányéról, majd annak unokaöccse és nagynénje felé fordult. - Henderson. Mrs. Henderson. Öröm magát újra látni.
-Munson, ne udvarolj a nagynénémnek!
-Nem udvarolok. Csak kedves vagyok. - jelentette ki a fiú. - Tudod ez egy létező dolog, drága Lisbeth.
-Oh, pont te beszélsz? Munson egy betonoszlopban több kedvesség van, mint benned.
A két fiatal egy darabig még dobálta a magas labdát, míg Mrs. Henderson ki nem rohant a szobából.
-Ez mi volt? - kérdezte meglepetten Munson, mire az unokatestvérek csak a fejüket rázták és vállát vontak, jelezve, fogalmuk sincs mi ütött Mrs. Hendersonba.
A döbbent csendbe érkezett vissza Wayne egy fiatalnak nem mondható nővérrel. A nő kizavarta a három férfit a kórteremből, s elvégzett egy sor rutin vizsgálatot. Mikor úgy vélte minden rendben, egy "Ne erőltesd meg magad! Pihenj!" felszólítással távozott is a helyiségből. Dustin és Eddie nevetve jöttek be a kórterembe. Mögöttük kullogott a két felnőtt.
Nem szóltak egymáshoz. Egymásra sem néztek. Feszülten ballagtak a másik társaságában és a két fiúra figyeltek.
-Lis, kedvesem! - szólította meg a lányt Mrs. Henderson. - Felhívtam a szüleidet és szeretnének, majd beszélni veled, ha jobban vagy.
-Oké! - pattant ki az ágyból a lány mire a két felnőtt egyből odaugrott mellé és visszatuszkolta az ágyba. - Ne már! Nem vagyok olyan rosszul.
-Elisabeth Virginia Grey!
-Oh ne... - húzta be a nyakát Dustin.
-Mi "oh ne", Henderson? - tette fel a kérdést a fiatalabb Munson. De mielőtt a megszólított válaszolhatott volna az asszony folytatta.
-Nem hagyom, hogy elhagyd ezt a szobát addig míg fel nem gyógyulsz!
-De én nem.. - nem tudta befejezni.
-A nem, az nem! Nem nyitok vitát.
Feszült csend lengte körbe a kórtermet. Vagyis csak addig míg a fiatalabb Munson meg nem szólalt. 
-Mrs. Henderson! - szólította meg az asszonyságot. - Mi lenne, ha valaki ott lenne mellette? 
-Ez nem is olyan rossz ötlet. -szólalt meg lágy hangon Wayne. - És, ha úgy vesszük, Eddie remekül meg tudja védeni magát és másokat is. 
A két fiatal bizakodó szemekkel nézett az asszonyra, aki felváltva nézett rájuk és Mr. Munsonra, támogatás reményében. Mrs. Henderson megcsóválta a fejét és egy nagyot sóhajtott. Lis egyből kipattant az ágyból és keresztanyja nyakába ugrott, Eddie pedig követte minden egyes mozdulatát a szemével. 
-Az rendben van, hogy beleegyeztem ebbe az egészbe, de azért óvatosan. - ölelte vissza a lányt, aki mint egy kislány, veszett el nagynénje karjában.