𝑀𝑒𝑠𝑠𝑧𝑒 𝑚𝑒́𝑔 𝑎 ℎ𝑎𝑗𝑛𝑎𝑙✓

12

Idő közben már besötétedett. Végeztek a tanulni való nagy részével. Wayne Munson, Eddie nagybátyja elment dolgozni, így a két fiatal kettesben maradtak.
-Szerintem mára ennyi elég lesz. - csukta be a biológia tankönyvét Lis.
-Na végre! - dőlt el a földön a fiú. Az utóbbi két és fél órát a földön ülve magolva töltötték. Elgémberedett mindenük. - Nem érzem a seggem... Megvan még? - fordult hasra Eddie, hogy megmutass az említett helyet, de a mozdulat miatt nekigurult az ágy sarkának. Nagy koppanással verte be a könyökét, amit elkezdett dörzsölni. Lis a földön feküdve alig bírta abbahagyni a nevetés.
-Ó, szóval viccesnek találod a szenvedésem? - kérdezte a fiú mosolyogva, még mindig a padlón kiterülve. Hirtelen ötlettől vezérelve felugrott a földről, - a mozdulat közben sikeresen beverte a térdét, mire Lisa csak még jobban nevetett - és Eddie odafutott az ágyon heverő párnákért. Lis a padlón kiterülve figyelte a fiú mozdulatait, majd hirtelen egy párna eső záporozta meg a lányt, aki nem volt rest visszatámadni.
Percekkel később hagyták abba a kialakult párnacsatát. Eddie lihegve huppant le a kanapéra Lis mellé, aki a könnyeit törölgette. Mindketten kimelegedtek. Munson úgy érezte, ha még egy percig így marad talán lángra kap. Inkább nem kockázatot, ezért lekapta magáról a pólóját, s láthatóvá vált a tetovált felsőteste. Nem volt kigyúrva, de ez senkit nem érdekelt. Pláne nem List, aki le nem tudta venni a szemét a fiú testéről. Szerencséjére, amelyik pontot nézegette, azt a fiú tele varratta, ezért úgy nézett ki mintha azt bámulná.
-Ennyire tetszik a látvány? - cukkolta a fiú.
-Ó, fogd be! Csak a tetkót néztem.
-Pedig mintha egy nyálcseppet is láttam volna. - szívta továbbá a lány vérét.
-Nyughass már el, szúnyog! - vette magához a dohányzó asztalra készített nasit.
-Minek nevezték? - nevetett fel Eddie miközben elindította a filmet.
-Jól hallottad, Munson.
-Szóval így játszol, hercegnő.
-Így. - vett volna ki pár szem pattogatott kukoricát a tálból, de Eddie kivette a tálat a kezéből. - Te pedig így, szúnyog?
-Így.
Lis odahajolt, hogy kivegyen pár szem kukoricát, de nem számított rá, hogy ilyen közel fog kerülni az arca a fiú arcához. Lefagyott. Csak egy dologra tudott koncentrálni, ami nem éppen a popcorn volt. Arra a gyönyörű, barna szempárra. Hihetetlen, hogy még soha nem vette észre milyen szép szemei vannak a fiúnak. Munson nem tudta mi történik, de nem bánta. Olyan közel került a lányhoz, hogy belátta annak minden egyes pólusát. Tudta, hogy a lány gyönyörű, de, hogy minden egyes porcikája tökéletes?! Soha nem volt hívő és nem is igazán kötötték le őt a vallások, de más értelmes választ nem tudna mondani: az istenek azért teremtették ilyen tökéletesre, hogy ne is próbáljon másokra nézni, ami lássuk be eléggé gonosz tőlük, de megéri ha láthatja a lány csoki barna fürtjeit, amik a hátát súrolják, vagy azokat az igéző barna szemeket. Hiába is tagadná, tetszik neki a lány. Olyan mintha egy jó barátra talált volna. Legalább is ő így írná le az érzést, de szerintem mind tudjuk, hogy mit is érez valójában.
Lisa hirtelen feleszmélt, de nem mozdult. Tovább nézte a mogyoró színű szemeket, majd lassan elkezdett a tál irányába nyúlni. Munson még mindig a lány arcát fürkészte. Lisa kivett három szem kukoricát a tálból és mosolyogva húzódott el a fiútól, majd a szájába tömte a popcornt.
Munson - igaz soha nem vallalná be a lánynak - tetszett neki a film. Nem olyan mint, amit általában nézni szokott, de nagyon is élvezhetőnek vélte.
-Na? Hogy tetszett? - fordult felé Lis és bármiféle reakció után kutatva nézte a fiú arcát.
-Nem volt olyan rossz, mint amire számítottam.
-Szóval tetszett. - nyugtázta a lány, átlátva a leplen.
-Én ilyet egy szóval nem mondtam.
-De így éreztél.
-Te azt honnan tudnád, hogy én, hogyan érzek?
-Varázslat. - imitált robbanás szerű mozdulatot a kezeivel Lis.
Pillanatokkal később Eddie a konyhában keresett maguknak valami üdítő féleséget, mikor eszébe jutott valami.
-Nem vagy éhes? - nyitotta ki a hűtőt. - Van maradék makaróni. Vagy össze is dobhatok valamit.
-Köszi, de nem vagyok éhes. - amint kimondta ezt a hasa egyből jelzett, hogy ő viszont igen is kér maradék makarónit. 
-Biztos?
-Jó! Talán egy kicsit éhes vagyok.
A megmelegített makarónit a kanapén ülve ették, miközben kínos történetek jutottak eszükbe... Dustinról.
-Úú egyszer mikor kicsik voltunk Dustinnal ketten voltunk bevásárolni, ő meg hozta a formáját és elesett a bolt közepén. Ugye neki volt egy ilyen betegsége, ami miatt tavalyig nem nőttek ki rendesen a fogai. Egy idős nő azt hitte, hogy Dustynak kiestek a fogai az esés miatt és elkezdte keresni őket a polcok között. Mi meg kifutottunk a boltból.
-Mii? Nem is mondtátok el neki?
-Nem. - nevetett fel a lány. - Már akkor is gyűlöltem idegenekkel beszélni.
-Akkor én szerencsés voltam?
-Mondhatjuk úgy is.
Mikor befejezték a vacsorát Lisa így szólt:
-Mennyi az idő?
-Hajnalra otthon kell lenni?
-Honnan tudod? - kérdezte ironizálva. - De amúgy igen. A nagynéném esti műszakban van ma. Reggelre otthon kell lennem.
-Messze van még a hajnal, hercegnő. - nézte meg az óráját biztos, ami biztos alapon és nem is tévedett. Alig múlt tizenegy óra.
-Deja vu érzésem van. Neked nem? - nevetett fel Lisa, amibe Munson is csatlakozott.
Még sokáig hülyültek, mikor is Lis elkezdett elfáradni. Eddie elment mosdóba és mikor visszatért annyit vett észre, hogy a lány mélyen alszik a kanapéján. Mosolyogva nézte egy pillanatig a lányt. Nem látott még ilyen aranyosan aludni senkit sem. Felkapta a karjába, s bevitte őt a szobályába. Félt, hogy Lisa, majd felébred a kezében és teljesen kiakad, de ez szerencsére nem történt meg. Lerakta a lányt az ágyára, vigyázz a rá nehogy felkeltse, majd betakarta és kiment a nappaliba. Elővett egy plédet, amit magára terített, s ő is elmerült az álmok tengerében.