𝑀𝑒𝑠𝑠𝑧𝑒 𝑚𝑒́𝑔 𝑎 ℎ𝑎𝑗𝑛𝑎𝑙✓

19

A december nagy havazással érkezett. Mindent ellepett a fehér fagyos réteg. A karácsony nagy közegben telt. Mrs. Henderson áthívta fia barátait, azaz Lucas Sinclairt, Mike Wheelert és Erica Sinclairt, amin Lis eléggé megdöbbent. Nem is tudta, hogy unokatestvére ilyen jóban van a lánnyal. A meghívottak listájára került még Steve Harrington - aki már szentestére is hivatalos volt a Henderson háznál -, s plussz egy főként hozta Robin Buckleyt is. Ha ez nem lett volna elég Catherine Lisát megbízva e nemes feladattal meghívatta Munsonékat is.
Catherine Henderson mindig is nagy karácsonyokat tartott, de az idei volt eddig a legnagyobb. Sosem szerette mikor az emberek magányosan kell, hogy ünnepeljenek, vagy nem lehetnek olyan személyek közelében akik nem a családjuk. Az elsőre csodálatos példa maga Steve is. A szülei már évek óta nem töltik vele az ünnepeket. Lerendezik egy egyszerű telefonhívással. Szegény fiú senkinek nem szólt erről, de Mrs. Henderson kihúzta az idei depressziós korszakából - még mielőtt az elkezdődött volna.
Az emberek úgy szállíngóztak be a család nappalijába, mint odakint, ahogy szállíngóztak a gyönyörű hópelyhek. Utolsóként Munsonék érkeztek. Liset, maga sem tudja miért, de hatalmas öröm fogta el mikor meglátta őket. Pontosabb, mikor meglátta Eddie-t.
-Nem hittem, hogy ennyien leszünk. - mondta a fiú Lisának, immáron a konyhában, miközben a lány az étkészletet tisztította.
-Hát, én sem. Catherine mindig is szerette a karácsonyt. Mindig nagy felhajtást csinált belőle, de ha jól hallottam akkor az idei mindet felülmúlja.
-Nem ünnepeltetek eddig együtt?
-De. Minden évben találkoztunk a nagyiéknál. Ő van a legközelebb mindenkinek. Viszont, mivel idén én itt vagyok és régen találkoztunk már máshol, ezért kb egy fél óra múlva el kell mennem a család többi részéért.
-Oh. - nem tudott túl sokat mondani a fiú, egészen addig míg eszébe nem jutott mekkora is Henderson ék autója. - Hányan mentek?
-Csak én. Miért? Csatlakozni akarsz?
-Nem.. - kereste a megfelelő szavakat. - nem kicsi az az autó?
-Nem. Bőven elfér benne 7 ember is akár.
-De gondolom nem kis csomagokkal jönnek.
-Jó, de nem is fognak ideköltözni. Plusz a tetőre is tudunk rekni valamit. - Munson nem tudta mit mondjon. Félt. Félt, hogy Lis megint rosszul lesz és nem lesz ott senki sem mellette. A csendet a lány törte meg. - Vald be, hogy elakarsz jönni velem, Munson.
A fiú vett egy mély levegőt majd így szólt:
-Veled akarok menni, Lisbeth.
A lány nem tudta miért, de a hasában hírtelen szokatlan érzés keletkezett, a szája mosolyra görbült és érezte, hogy arcát elönti a pír.
-Rendben. - tette le a kezében tartott utolsó tányért a csöpögtetőre. - Fél óra. Ha nem jössz, itt hagylak.
-Igenis, Ms. Grey. - szalutált a fiú játékosan, s átment a nappaliba, ahonnan Dustin bőszen kiabált és integetett neki már percek óta.
A fél óra rettentő hamar eltelt. A lány megterítette az étkezőasztalt. Tizenkét főre kellett teríteni. Mivel Hndersonék asztala maximum nyolc embert képes befogadni ezért a férfiaknak (Waynenek, Eddienek és Stevenek) fel kellett hoznia a pincéből egy régebbi darabot.
A lány már az autóban ült, s várta Munsont.
-Na jó. - mondta zsörtölődve és beindította a motort. Az útra tervezett volna kihajtani keresztanyja autójával, mikor eléugrott valaki. - TE NORMÁLIS VAGY? - kiáltott rá a lány Eddiere.
-Elindultál. - mondta, mintha ez egy normális és teljesen helyénvaló válasz lenne.
-El is üthettelek volna. - értetlenkedett a lány.
-De nem tetted.
-Egyszer megfogod magad öletni. - indult el a lány, immár akadály nélkül.
A repülőtér bő egy órás útra van Hawkinstól. A két fiatal hamar feloldódott és együtt kezdték énekelni kedvenceiket. Deja vu.