𝑀𝑒𝑠𝑠𝑧𝑒 𝑚𝑒́𝑔 𝑎 ℎ𝑎𝑗𝑛𝑎𝑙✓

30

Lis és Eddie randevúja - idő közben kinevezték annak - remekül telt. Egymáshoz bújva ettek, beszéltek a legkomolyabb vagy éppen a legfurcsább dolgokról, s egymás mellett feküdve nézték a csillagokat.
-Olyan gyönyörűek. - mondta Lis az eget kémlelve.
-Igen az. - nézte a fiú kizárólag a lányt. 
Akár órákig is ellettek volna ebben a helyzetben, de az idő sürgette őket.
-Mennyi az idő? - kérdezte Lis, akinél soha nincsen óra.
-Lassan mennünk kéne.
-Neee. - hisztizett a lány álmosan. 
-De muszáj, hercegnő. Gyerünk! Emeld fel azt a helyes kis segged és segíts összepakolni. - Grey először csak morogva felállt és elkezdtek összepakolni, mikor is Lis lefagyott mozdulat közben.
-Szerinted, helyes seggem van? - kérdezte teljesen komolyan, mire Eddie hangosan elnevette magát.
-Persze, hogy az van. - karolta át a lány csípőjét, és adott egy gyors csókot a szájára. - De gyere, mert mindjárt felkel a nap.
-Egyszer megnézném a napfelkeltét.
-Majd legközelebb. Mikor kicsit többet pihensz előtte, oké?
-Oké. - fogta meg Eddie kezét és elkezdtek hazafele sétálni. - Eljössz hozzánk?
-Átmenjek?
-Igen. - vágta rá mosolyogva Lis.
-Jó. - nevetett fel Munson. A fiú autója felé haladtak, amivel elgurultak a Henderson házhoz. Lis útközben előkotorta kulcsát. Belépve az egész ház csendes volt és sötét. Már minden itt lakó aludt. Gyorsan levetették a kabátjukat és a cipőjüket, s így terültek el a kanapén.
-Jó éjt, Eddie. - suttogta álmosan Lis. Eddie kezei hátulról ölelték át a lányt.
-Jó éjt, Lisbeth. - mormogta a fiú, de a lány már nem hallotta. Másodpercek teltek el és Eddie követte Lisát az álom nélküli álomba.

Reggel Dustin hangjára keltek. 
-De anya!
-Nem, Dustin! Hagyd őket aludni!
-Mi a... - morogta Eddie az orra alatt álmosan.
-Jó reggelt! - suttogta Lis csukott szemmel. 
-Reggelt. Mit akar Henderson?
-Felkelteni minket.
-Minek?
-Hogy tévét nézhessen. - erre mind a ketten felkuncogtak. Dustin ekkor lépett a szobába és egyből meghallotta, hogy Lisék fent vannak. 
-Arrébb mentek? - kérdezte morcosan, mire a két szerelmes csak még jobban nevetett.
-Megyek átöltözök. - jelentette ki Lis, s lerázta magáról Eddie kezeit. A szoba felénél járt mikor visszafordult. - Eddie! Ha kell tudok adni neked ruhát. 
A fiú egyből felpattant Dustin mellől és a lány után eredt.
-Innen tudsz válogatni. - nyitotta ki a szekrényét Lis és arra a polcra mutatott, ahol az apjától lopott felsők sorakoznak, meg az az egy amit Eddie adott neki Halloweenra. Lisa a fiú feje mellett elnyúlva emelte le a legközelebb eső darabokat és kiment a fürdőszobába átöltözni arra. Egy egyszerű, fekete pólót és egy farmernadrágot vett fel. A szobájában Eddie csak akkor vette fel a még rá is bő sötétkék kopott pólót. Lis egy másodperc töredékéig rálátást nyert Munson felsőtestére, ami pont olyannyira volt izmos mint amennyire kellett. 
-Oh, már kész is vagy? - látta meg Eddie Lisát.
-Igen. - mosolygott a fiúra. - Gyere, hátha Dustin hagyott nekünk valami ételt.
Amíg ők ketten öltöztek, Dustinnak vendége érkezett. A fiú szobája előtt elhaladva egy lány hangjára lettek figyelmesek. Illetlenség ide vagy oda, elkezdtek hallgatózni.
-...de nem áll jól a szénája. - harsogta a lány. Egy darabig mindketten csendben voltak, az ajtó túlvégéről Eddie és Lis semmit nem tudott kivenni a történésekből, míg Dustin meg nem szólalt.
-A zsaruknak miért nem mondtad? - Lisa ösztönből mozdult, de Munson utána kapott.
-Mit csinálsz? - suttogta a fiú.
-Zsarukról van szó. Nem akarom, hogy Dustin bajba kerüljön. - mondta, s meg sem várta Munson reakcióját már be is rontott a szobába, nem törődve azzal, hogy ez valójában milyen kínos is. A beszélgetés folytatódott Dustin és a lány között, amiről Lis lemaradt, de ez cseppet sem zavarta. Egy vörös hajú lány ült le éppen Dustin mellé.
-Lis! Mondjuk kopoghatnál is. - háborgott. - Mi van ha meztelen vagyok?
-Egy lány előtt ne legyél még meztelen. Egy jó ideig még ne. Na, de mi van a zsarukkal?
-Te komolyan hallgatózol?!
-Valaki meghalt és van egy tippem, hogy ki a gyanúsított.
-Várj, várj, várj! - emelte fel a kezét Grey, hogy jelezze szóhoz akar jutni. - Ti miért beszéltek holtakról?
-Csak egy halottról és talán, ha nem aludtál volna délig akkor te is képben lennél.
-Dusty nyuszi, ne most oktass. - fordult vissza az ismeretlen lányhoz. - Ki halt meg?
-Chrissy Cuningham.
Lisa először nem fogta fel a szavakat. Nem, hiszen Chrissyvel tegnap beszélt. Vagy ma. Attól függ, hogyan nézzük az időt. Kezei elkezdtek remegni. Chrissy meghalt. Hogyan? Túl adagolta volna magát? Vagy az a szer okozta, amit Eddievel adtak neki? Nem abba nem halhatott bele, annyira nem erős az a szer. Vagy mégis? A lánynak fel sem tűnt, hogy megjelent mögötte egy alak. Az idegen lány kikerekedett szemekkel nézett Lis mögé: 
-Baszd meg. - suttogta. - Miért nem mondtad, hogy itt van? - kezdett el veszekedni Dustinnal.
Egy kéz karolta át Lisbeth derekát és Henderson ágya felé tolta. A lány, ahogy leült Eddie aggodalmas tekintetével találkozott. 
-Chrissy meghalt. - suttogta a lány. 
-De neked nem lenne furcsa, ha különc Eddie egyszer csak elkezdene találkozgatni a pomponlány Chrissyvel? 
-Még itt vagyok. - szólt közbe Eddie, de szemeit le sem vette Lisről. 
-Bocs. - mormogta az idegen lány. Lisa felnézett rá és látta, hogy a lány is őt nézi.
-Ha már őt gyanúsítod, akkor engem is vegyél bele. Én is ott voltam. 
-De téged..
-Bent ültem a kocsiban. - vágott közbe. - Szóval, ha ő bűnös, akkor én is.
-Aranyos ez az egész duma, Lis, de nem vagytok bűnösek. Ugye?
-Dustin!
-Henderson! - pirítottak rá a fiúra egyszerre, de csak Eddie folytatta.- Komolyan haver? Ne már. Elhinnéd, hogy megöltünk valakit? 
Mielőtt válaszolhatott volna a fiú, Mrs. Henderson lépett be a szobába.
-Gyerekek! Itt vannak a rendőrök és veletek akarnak beszélni.