𝑀𝑒𝑠𝑠𝑧𝑒 𝑚𝑒́𝑔 𝑎 ℎ𝑎𝑗𝑛𝑎𝑙✓

34

Lis egész nap azon kattogott, amit Dustin mondott. Tudta, hogy nem kellett volna így eltávolodnia a fiútól. Ismerte annyira a fiút, hogy tudja, soha nem hazudna neki.

Megbeszélték, hogy Eddie, amiben tud abban segít. Ilyenek, a fegyverek beszerzése, az ötletelések, és akár a harcok is. Lis pedig vállalta Max felügyeletét és biztonságban tartását, plusz ő is besegít az ötletek létrehozásában.
Másnap Eddievel mentek bevásárolni. A Hawkinsi egyik kisboltban válogatták az elemeket (kifogyott Munsonék távirányítójából és Eddie nem szeret felállni, hogy csatornát váltson, ezért már napok óta a teleshop csatorna megy náluk), mikor Lisnek hirtelen rettentő melege lett.
-Eddie? Szerinted is meleg van? - szólt oda kótyagosan a fiúnak, aki egyből tudta, hogy valami nem okés.
-Lis! Mi a baj? - dobta el a csomag ceruzaelemet, amit a kezében tartott és már fogta is meg az egyre rosszabbul levő lányt.
-Nem vagyok jól.
-Ja erre magamtól is rájöttem. - kezdte el keresni a kijáratot. Lis körül elsötétült a világ és csupán egy foltban látott. Azt a foltot pedig Eddie aggodalmas arcára szegezte. Gyönyörű volt még így is. A szemei kitágultak, a szemöldökét összehúzta. A lány észre sem vette, hogy elindultak. Csak a fú autója mellett fogta fel, hogy most már nem az üzletben vannak. Munson besegítette őt az autóba és rögtön utána szaladt át a saját oldalára. Áthajolt a lányhoz és bekötötte őt, majd saját magát és indult is. 
-Hova megyünk? - bökte ki Lis nagy nehezen. Gyengének érezte a hangját. Úgy hitte, hogy túl erőtlen és a fiú nem fogja meghallani.
-A nagynénéd, még karácsony előtt, mikor a zeneboltban rosszul lettél, mondta, hogyha megint előfordulna ilyen akkor rögtön a kórházba vigyelek. 
-Nem szeretem a kórházat. Olyan fura szag van ott és mindig szurkálnak a tűkkel.
-Ha szeretnéd ott leszek melletted egész végig, de most muszáj elmennünk oda. - választ nem kapott ezért aggodalmasan nézett a jobbjára. A lány a nyakláncával játszott. Azzal amit Eddietől kapott. Tudta, hogy le kell majd vennie, de nem akarta. Szerette volna, ha az egész életében ott marad a szíve fölött, ami csakis Eddiért dobogott. A lány gondolatai egészen tiszták maradtak, ahhoz képest, hogy az ájulás szélén állt. A végtagjai remegtek, mint a nyárfalevél. Eddie kinyitotta neki az ajtót, mikor megérkeztek, és ki is segítette a járműből, viszont hamar rá kellett jönnie, hogy Lisát nem tartja meg a saját lába. Menyasszony pózban felkapta, s rohant is vele a portára. A lány belekapaszkodott Munson nyakába és úgy várta, hogy mikorér véget ez a hatalmas fájdalom a mellkasában. Nem tudta mikor kezdődött. Egyik pillanatról a másikra ott volt és nem akart szűnni. Nem értette, hogy mit beszélnek körülötte. A füle zúgott, a mellkasa egyre jobban fájt, s ez az érzés mostanra kiterjedt a melleire és a fejére is. A sötétség körülötte egyre nagyobb és nagyobb lett. A fények egybefolytak, majd teljesen kihunytak. A hangok elhalkultak. Elájult.
Eddie eközben a portással veszekedett. Nem szerette volna beengedni őket az idős férfi.
-Értse meg fiatal úr, hogy nem jöhet ide csak úgy be. Ide vészhelyzet esetén kell jönni.
-Én tudom ezt. És azt is kibaszottul tudom, hogy az egy kurva nagy vészhelyzet, ha a barátnőm a semmiből rosszul lesz és egyszerűen csak elájul! - vitte fel a hangerejét. A férfi elhordta Eddiet mindenféle neveletlennek, meg szemét alaknak, de fiú nem törődött vele. A pult mögött lévő ajtóban megjelent egy, a negyvenes éveiben lévő férfi és amint meglátta az ájult lányt, megnyomta az ajtónyitó gombot, szabad utat engedve a fiúnak, aki már rohant is be. A recepción elmondott mindent a nővérnek, aki kért is a lánynak egy tolókocsit, s egy ápoló betolta őt egy szobába. Eddiet nem engedték vele. A fiú halálra aggódta magát. Első dolga volt telefonálni Waynenek, aki próbálta megnyugtatni a fiút, viszont ez nem működött és mondta, hogy ő tovább adja Lis rokonainak a hírt. A fiú ez után nem tudta mit csináljon. Fel alá járkált a váróban, ahol egy tolókocsis, bekötött fejű nő megkérte, hogy hagyja abba mert megfájdul tőle a feje, így jobb dolog híján a körmét kezdte rágni és minden egyes ajtónyitódásra felkapta a fejét, míg meg nem hallotta a nevét.
-Mr.Munson! 
-Hogy van? - rohant oda az ápolóhoz.
-Már kezd magához térni. A labor eredmény még nem jött meg, addig is nyugodtan bemehet hozzá, csak kérem ne izgassa fel, mert az a jelen pillanatban visszaesést is jelenthet.
-Rendben. Köszönöm! - hálálkodott és már tépte is fel az ajtót. A szoba kicsi volt. Egy ágy volt benne, mellette két székkel.
-Lisbeth! - könnyebbült meg Eddie, amikor meglátta, hogy a lány tényleg magánál van. - Annyira megijesztettél.
A lány kissé sápadt volt, és pár cső állt ki a kezéből, de ezeket leszámítva jól nézett ki. Úgy nézett ki mintha minden rendben lenne.